Egyedül

Úgy  gondolom ahhoz, hogy negyedik gyerekként maradandó nyomokat hagyjak szüleim emlékezetében minimum olyan elevennek kell lennem mint a tesóim.Szerintem nagyon jól csinálom mert többször megütötte a fülemet ahogy szüleim sóhajtoznak: "vagy mi vagyunk öregek a babázáshoz, vagy ez a világ legelevenebb gyerkőce". Mióta majdnem teljesen ura vagyok a testemnek hihetetlen izgalmas dolgokat tudok csinálni. Rájöttem hogy a babakocsiban nem feltétlenül kell ücsörögve unatkozni. Miután többször a másodperc töredéke alatt állásba ugrottam halálra rémisztve az éppen velem sétáló balekot, anyukám előásta a Soma bátyámnál sosem használt babakocsi-biztonsági övet és lekötözött:( Ma ebéd közben anya belépett a konyhába valamiért, és én elérkezettnek láttam az időt hogy kipróbáljam, hogy tudok felállni az etetőszékben. Anyukámnak nagyon tetszhetett a mutatvány mert mikor meglátta, odaugrott elkapott és nagyon erősen szorított magához.Gondolom meghatódott a zsenialitásomon. Pont úgy, mint amikor a bedugott porszívó zsinórját csócsáltam, vagy a teraszon felmásztam a székből az enyhén ingatag kerti asztalra. Elértem azt is hogy fürdés közben prédára leső tigrisként áll a kád mellett, mert újabban a kádban sem szeretek egy helyben ücsörögni, de csak kb minden harmadik felállásomat koronázza siker.
Mivel a tesóim a mamánál nyaralnak a héten szerintem anyukám igazából nem bánja, hogy gondoskodom az egész napi elfoglaltságáról, így nem fásul bele az egy-gyerekes létbe. Egyébként nagyon hiányoznak. Furcsa ez a nagy csend.Reggel hiába rikkantok s lesem az ajtót nem futnak hozzám a tesóim, s az esti szopimat sem zavarja a folytonos ajtónyitogatás. Mivel időérzékem még nincs nem tudom mennyi is még az a két nap, de ma sikerült felhívnom anya telefonjáról a Rékát aki tisztára meghatódott én meg tisztára megilletődtem, mikor hallottam a hangját.

Nyaralás

Nyaralni jó.Megjártam a tengert és családom minden bizakodását felülmúlva élveztem a nyaralást.  Ittam sós vizet, ettem homokot(sok-sok homokot),  önfeledten paskoltam és nyeltem medencevizet, ettem fagyi tölcsért és naptejet, négykézláb harcoltam a hullámokkal és a homokvárakkal. Felrúgtam az éppen kialakulóban lévő napirendemet és összevissza szopiztam és a leglehetetlenebb időkben és helyeken aludtam(pl apa vállán a hullámok között). Vadásztam hangyákra, begyűjtöttem pár szúnyogcsípést és anya kendőjéből kikandikálva még a városnézést is élveztem. Míg Réka és Csongor apával búvárkodott és Soma ádáz tengeri csatákat vívott, én a parton igyekeztem minél jobban megismerni a partvidéket, főleg az ízlelőbimbóim segítségével. Megtanultam, a frászt hozva mindenkire, menet közben egyetlen ugrással felállni a babakocsiban (ezt azóta már itthon is alkalmazom) De könyörgöm ehhez miért kell órákig ülni lekötözve az autóban a hol mélyen szuszogó, hol roppant hangos családomat elviselve?? A hazaút vége felé ha lankadni kezdtek a szórakoztatásomat illetően hangosan követeltem ami jár, így az idétlen dalolásuk kicsit elvonta a figyelmemet a tényről hogy UTÁLOK AUTÓZNI. A végén, mikor megcsappant a lelkesedésük, és a kreativitásuk már abban merült ki hogy  "ha jó a kedved pukizz nagyokat" dallal és kendő alól idétlen arcokkal előbukkanással próbáltak jobb kedvre deríteni, feladtam. Kicsit hangosan és artikulátlanul közöltem hogy ki akarok szállni. Ekkor először anyukám, majd a többiek is szépen sorban feladták hátradőltek és hallgatták ahogy álomba dühöngöm magam. Hazaérve rettentően örültem Lotti kutyának a kertnek a háznak és mindennek ami a régi megszokott életemet jelenti. Hisz mindenütt jó de legjobb otthon.

Kinyílik a világ

Imádom felfedezni a világot. Az agyam szivacsként gyűjti az infókat, a testem napról napra jobban engedelmeskedik az agyamnak és ezáltal szinte minden nap előrukkolok valami újdonsággal hogy aztán mosolyogva gyűjtsem be az elismerő szavakat a rajongóimtól(ld.családom). A héten megtanultam lépcsőzni és gyakorolnám is rendesen, ha kicsit hagynának kibontakozni. Már tudom hogy az ágyról le lehet tolatni úgy is hogy ne koppanjon a fejem a padlón.Teljesen tudatában vagyok annak, ha veszélyes dolgot cselekszem és ezt már tudatom is a külvilággal. Pl nyúlok az éjjeli lámpáért hogy lerántsam és közben a fejemet ingatva határozottan mondom hogy NEM. Persze azért lerántom hisz mégiscsak egy  nyolchónapos vagyok, és jobb ha az ember lánya megfelel a rá kirótt sztereotípiáknak vagy könnyen ráaggatják a koravén jelzőt.
Szóval úgy néz ki, hogy a tesóimra ráverve már 8 hónaposan megszületett az első félig- meddig tudatosan kimondott szavam: Nem.Apukám szerint ez nem túl biztató a jövőre nézve. A lépcsőzés egyébként piszok jól megy. A tegnap délutáni meccs alatt 10 percenként szedtek össze a lépcsőfordulóban. Felváltva ugráltak, ami még úgy is kimerítő volt nekik, hogy elég népes a család. Az egyik alkalommal mikor hangosan vitáztak hogy ki jön a Csenge-begyűjtésben megfordultam hogy én is hozzászóljak és egyszerre hárman vetődtek hogy elkapjanak, pedig nem is akartam ugrani. Mivel úgy látom a lelkük mélyén élvezik a dolgot úgy döntöttem még pár hónapig szórakoztatom őket ezzel, bár nagyon unom a napok óta tartó vitát arról, hogy felrakjuk a kapukat(anyukám), vagy ne rakjuk fel a kapukat(apukám).

Ügyintézés

Ügyeket intézni már zsenge korom ellenére is rettenetesen utálok. Míg más babák babaklubba járnak, vagy babakocsiban andalognak az anyukájukkal én iskolába, óvodába, fociedzésre, zeneiskolába, bevásárolni vagy különböző hivatalokba járok anyukámmal. Tegnap az internetszolgáltatónkhoz igyekeztünk reklamálni és anyukám egész úton az autóban azt gyakorolta milyen keresetlen szavakkal küldi el őket melegebb éghajlatra.Majd belibbentünk, és én a hordozókendőből kukucskálva bedobtam a mindenkitleveszekalábáról mosolyomat. Mivel rajtunk kívül nem nagyon volt ügyfél,( és mert olyan édes vagyok )az összes ügyintéző engem akart dajkálni. A mi ügyintézőnk gügyögések, széles mosolyok és puszidobások között hallgatta meg anyukám megszeppent már nem is olyan katasztrofálisnak érzett panaszát. Mikor kiderült hogy 4. gyerek vagyok a családban olyan mély, együttérzéssel kevert hódolattal néztek anyukámra, hogy  még azt a megjegyzést is mosolyogva tűrte hogy "Jé azt hittem a Csenge lány név"(Mint már említettem a nőiességemet mind külső, mind belső jegyeimben még erősen rejtegetem). Azt azért nem értem miért mondta nekem mikor eljöttünk, hogy engem klónozni kellene és villámhárítóként árulni !?