Ügyintézés

Ügyeket intézni már zsenge korom ellenére is rettenetesen utálok. Míg más babák babaklubba járnak, vagy babakocsiban andalognak az anyukájukkal én iskolába, óvodába, fociedzésre, zeneiskolába, bevásárolni vagy különböző hivatalokba járok anyukámmal. Tegnap az internetszolgáltatónkhoz igyekeztünk reklamálni és anyukám egész úton az autóban azt gyakorolta milyen keresetlen szavakkal küldi el őket melegebb éghajlatra.Majd belibbentünk, és én a hordozókendőből kukucskálva bedobtam a mindenkitleveszekalábáról mosolyomat. Mivel rajtunk kívül nem nagyon volt ügyfél,( és mert olyan édes vagyok )az összes ügyintéző engem akart dajkálni. A mi ügyintézőnk gügyögések, széles mosolyok és puszidobások között hallgatta meg anyukám megszeppent már nem is olyan katasztrofálisnak érzett panaszát. Mikor kiderült hogy 4. gyerek vagyok a családban olyan mély, együttérzéssel kevert hódolattal néztek anyukámra, hogy  még azt a megjegyzést is mosolyogva tűrte hogy "Jé azt hittem a Csenge lány név"(Mint már említettem a nőiességemet mind külső, mind belső jegyeimben még erősen rejtegetem). Azt azért nem értem miért mondta nekem mikor eljöttünk, hogy engem klónozni kellene és villámhárítóként árulni !?