Első vs. sokadik

Egy alkalommal szüleim sokgyerekes barátaikkal könnyezve, nevetve adomáztak az első gyerekes időkről. A fertőtlenítés mindenhatósága, a lábujjhegyen létezés ha a BABA alszik és hasonlók volt a téma.Voltak akik még a wc-t sem húzták le hanem leöntötték, nehogy a csövekben zubogó víz hangja megzavarja első szülöttük álmát; sőt megtanulták úgy lekapcsolni a villanyt, hogy még véletlenül se kattanjon. A tévében csak magyar filmet volt értelme nézniük, hogy legalább szájról olvasva értsék a filmet és minden állítólagos veszélyforrást gyerekzárral láttak el.Ehhez képest anyukám saját elmondása szerint, míg másodszülöttjénél még átvillant az agyán, hogy egy-két dolgot fertőtleníteni kellene, harmadszülött Soma bátyámnál már eszébe sem jutott sem kifőzés sem szigorú napirend sem az alvásidő sérthetetlensége. Most pedig itt vagyok én, és nem tudom hogy örüljek vagy szomorkodjak a nekem jutó ha nem is kevesebb, de más jellegű figyelemnek.9 hónapom alatt elég sok mindent letettem az asztalra ahhoz hogy elkönyveljenek irtózatos eleven babának, s ebből következően indiánok esőtáncát megszégyenítő örömtáncot járnak ha végre elalszom. Így történhetett hogy tegnap mikor nem koncentráltam eléggé és véletlenül elaludtam délelőtt 11-kor anyukám nem átallott a palacsintatésztával és a robotgéppel felszerelkezve kiosonni kerti konnektorhoz. Ahogy a ház sarkánál állva zajongva keverte a tésztát mosolyogva mélázott az emlékeken, amik megrohanták az egybabás időkből. Mikor a kész tésztával lábujjhegyen beosont, lehalkította a rádiót, csendre intette a tesóimat majd elgondolkodott azon hogy le merje e húzni Soma után a wc-t, ismét megállapította, hogy bizony nem vagyok egy átlagos 4. gyerek, ha ilyen hülyeségekre késztetem.