Produkálom magam

Tudok puszit dobni, pá-pát inteni és odaadom ami a kezemben van ha szépen kérik. Nem olyan nagy dolog, mégis tisztára odavannak tőle. Csongor bátyám múlt héten egy barátjával töltött egy délutánt, akinek nálam fél évvel idősebb húga van. Mikor hazajött közölte, hogy az Eszter már eltakarja az arcát ha kukucsoznak és többek között utánozza a fék hangját, ezért itt az ideje, hogy én is produkáljak valamit. Mivel lelkes bátyám szeret mindenből versenyt csinálni, lázasan vetette bele magát az edzésembe. Lelkesedése 20 perc után lohadt le mikor én még mindig hülyén néztem a "hogy fékez az autó?" kérdésekor. Miután anyukám színtiszta logikára hagyatkozva elmagyarázta neki, hogy gondolja el, fél év az mekkora korkülönbség egy 9 hónapos baba esetében, megnyugodott. Azt azért elérte, hogy bezzeg-Eszter szólamaival bogarat ültessen anya fülébe és elinduljon a dilemma vajon nem hanyagolják-e el túlságosan agyam ingerlését. Szóval innen ered az új tudományaim sora. Most ha kell, ha nem én lelkesen pápá-zok és cuppantok had örüljenek, remélem ezzel ellesznek egy ideig, mert bár szeretem ha körülöttem forog a világ, néha nagyon terhes is tud lenni a kitüntető figyelmük.Márpedig figyelemből, most hogy minden tesóm itthon van, azért kijut. A bátyáimmal vagy a nővéremmel hancúrozni nagyon király, de mikor el akarok mélyülni a világ megismerésében akkor jobban szeretem ha békén hagynak.Miért kell például megzavarni, ha több próbálkozás után végre ki tudom nyitni a mosogatószekrény ajtaját és éppen derékig merülök a szemetesvödörben? Miért gondolják hogy élvezem mikor lecibálnak a lépcsőről, mikor már csak néhány lépcsőfok hiányzik a végéhez? Miért nem hagyják hogy társasozzak egyedül, miután keserves munkával levettem a doboz tetejét és a dobókockát szopogatva éppen a játékleírást aprítom? És mi a bajuk a szelektív gyűjtőnkben hagyott sörös doboz nyalogatásával?  Szóval elég értetlenek, de nagyon lelkesek. Ez van. Kicsit zajosak, kicsit fárasztóak, de ők az enyéim és én imádom őket:)

Játék a bátyáimmal