Elválasztás?!?

Leírom így kerek perec : cicifüggő vagyok. Ezt már akkor sejtették mikor születésem után 1 nappal prédájára vetődő tigrisként vetettem magam édesanyámra, és minden különösebb segítség nélkül porszívóként szívtam magamba a mannát. Bár újszülöttként főleg az éhség csillapítása volt a cél, hamar ráéreztem arra mennyi pluszt kaphatok a szopizástól.Még mindig mohón és hihetetlen erővel eszem, de közben a testem mellett a lelkem is jóllakik.Az íz, az illat, a puha simogató kéz a melegség és az összebújás mind része a csodának, ami biztosítja számomra hogy Buddhát megszégyenítő nyugalom és elégedettség töltsön el minden egyes alkalommal ha szopizunk.Igen szopizunk, mert anya is részese és élvezője ennek a paradicsomi állapotnak, mikor test a testből gyarapszik, töltődik és virágzik.S bár manapság nem divat kiszolgáltatottnak és egymásra utaltnak lenni mi mégis nagyon élvezzük minden meghittségével együtt.
Ezek után csoda, hogy én aki állítólag ipari porszívóként is megállnám a helyem, egyáltalán nem szeretnék lemondani az anyatejről?? Persze jó móka reggel szívószállal(szívókámra alapozva) nyomni az actimelt, és a délutáni joghurt is fogamra való, sőt néha egész ízletes koszt kerül a tányéromba is. De mi lesz a cicikkel? Lemondani ARRÓL ??
 Mivel úgy látom a családból csak én használom ilyen módon anyukám testét valószínűleg ez egy véges dolog, de én azért megpróbálom kinyújtani amíg csak lehet. Szerintem egész sokáig fogom tudni tettetni a hülyét ha majd az értelmemre hatva próbálják elmagyarázni, hogy milyen nagy vagyok már az ilyesmihez. Finnyáskodásban már most is elég jó vagyok, és rámenőségben is főleg ha a minden napi betevő anyatejemről van szó. Szóval üzenem a családnak, hogy kössétek fel a gatyát, mert ehhez az elválasztásnak hívott borzalomhoz nekem is lesz egy-két szavam(és cuppantásom).