Közeleg anyukám szülinapja, és mivel ő mindent megtesz azért, hogy a környezetében senki ne feledkezzen meg róla így jutott a fülembe az utóbbi napokban a második leggyakrabban hangoztatott szám (első helyen még mindig a pluszkilók számolása áll), és mindjárt összeállt a kép. Mert ugye ha az ember anyukájáról kiderül hogy már nem mai csirke mindjárt érthetőbbé válik az indulás-ajtózárás-homlokra csapás-visszafutás napi rutinja, a séta a spájzba-levegőbe bámulás - koncentrálás-"miért is jöttem ide?" költői kérdések sora, a heteken át hajbalzsammal való arctisztítás, és az utolsó tepsi süti következetes sütőben felejtése. Írhatnék még az alapos gonddal megírt vásárlócédulák otthon hagyásáról, a parkoló kártya feltöltés utáni első használatakor való automatában felejtéséről(ez sem csak egyszer esett meg), elhagyott vagy wc-be ejtett telefonokról....stb
Kétségkívül a legidegesítőbb azonban ahogy sárba taposva egyediségünket, mikor megszólít bennünket minimum másodszorra de inkább harmadszorra találja el a nevünket (előfordul a negyedszerre, és igen sajnos ha igazán formában van Lottit is belekeverve akár ötödikként trafál bele),amit mi gyerekek már egész jól tolerálunk. Ő viszont láthatóan szenved tőle és magát a milyen anya vagyok szólamokkal ostorozva őrlődik.
Mindezeket látva úgy döntöttem, hogy szülinapja alkalmából lazítok egy kicsit a gyeplőn és megpróbálom teljesen egyedül elszórakoztatni magam, hadd koncentrálhasson a dolgaira. A minap például amíg főzött én az épp szokásos kukázásomra indultam a mosogató alá, mikor megakadt a szemem egy hatalmas doboz mosogatógép tablettán. Megkaparintottam és eliszkoltam vele. Felét leborítottam az épp az előszobában lustálkodó Lotti elé(nem akartam kihagyni a buliból a legjobb haveromat), majd a maradékot gondosan egyenként elhelyeztem a lakás legkülönbözőbb pontjain. Ez kb 1 hete volt de még mindig kerülnek elő tabletták és még mindig zsörtölődnek velem, csak tudnám hogy miért. Persze egyre többször van olyan hogy a szüleim fogalmai szerint is jól elvagyok egyedül. Elég hozzá a mindent zaklatást elviselő Lotti kutyánk, vagy a kertből becipelt kis csúszda és hosszú másodpercekig kibírom anya társasága nélkül. Persze mivel tudom, hogy ő viszont túl sokáig nem bírja ki nélkülem, azért rendszeres időközönként hangosan sipítozva jelentkezem le nála.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése