Nem tudom a testvéreim hogy érték el biztonságban a kisgyermekkort, de szüleim bénázását látva úgy döntöttem eljött az ideje a tesztelgetésnek. Mármint hogy mennyire rátermett szülők ők ketten.
Eddig sem ültem ölbe tett kézzel, de mostanra tényleg megelégeltem a kék foltjaimat és a mindennapi sérüléseket, melyek mind az ő alkalmatlanságuk legfőbb bizonyítékai. Képtelenek időben a segítségemre lenni, mikor éppen rám dől a megrángatott bicikli, elhasalok mikor fénysebességgel vágtatok a kertben, bukfencezem mikor elvétem a lépést a székről az asztalra mászás közben, becsípem az ujjam, megütöm az arcom, megcsíp a csalán, beszorulok a szék lábai közé stb.
Mi más dolguk lehet egész nap mint hogy támogatva az első szárnypróbálgatásaimat a nap 24 órájában mellettem legyenek?
Azt persze rögtön kiszúrják ha kutyakaját eszem, 20 méternyi alufóliát vagy uzsonnás zacskót tekerek magamra, mosóporral hintem fel a fürdőt vagy megmérem a wc kagyló, wc papír tekercsben mért űrtartalmát, vagy hó-angyalt csinálok a szoba közepére borított joghurtban feküdve. Azt hiszik nem hallom mikor sóhajtoznak:
"Ebben a kislányban 3 fiú veszett el"-Sári mama
" Csenge mellett képtelenség bármi mást csinálni"- Rozi mama
"Hihetetlen, de tényleg nem áll meg egy percre sem" - Jani papa, Ficó papa
"Ilyenek voltak a többiek is? Én nem emlékszem hogy bármelyik gyerekünk ilyen eleven lett volna"- apa
Anyukám csak sóhajtozik és próbálja tartani magát ahhoz az elhatározásához, hogy nem mondja nekem, hogy rossz vagyok, nehogy tényleg az legyek (:DDD) Hát ez nem jött be.
A nagy tesztet tegnap ejtettem meg. Délelőtt anyukámmal bevásárolni voltunk és én beültem egy autós bevásárló kocsiba, amibe anyukám minden tiltakozásom ellenére beszíjazott.
Anya már megszokta, hogy ezzel a kocsival és velem csak úgy lehet vásárolni, ha kész boltbejárási tervvel érkezünk és a szükséges áruk előtt csak lassítunk majd a cuccokat egy akrobata ügyességével landoltatva a kocsiban folyamatosan mozgásban maradva száguldozunk. Ha sorba kell állni egy egy pultnál, kénytelen kiengedni, ha nem akarja hogy megálljon ez élet az üzletben a visításomtól.A pénztárnál pedig némi megvesztegetéssel hajlandó vagyok nyugton maradni, úgy 5 percig. Ha hosszabb a sor akkor azért futok és mászok pár kört amibe szívesen bevonom a többi vásárlót és a biztonsági őröket is, csak hogy feldobjam a napjukat. Szóval tegnap is a szokásos protokoll szerint zajlott a dolog, de anyukám hibázott és leragadt a durum vagy nem durum dilemmánál a tésztás polc előtt. Pillanatnyi gyengeségét kihasználva Hudini-t meghazudtolva szabadultam ki a biztonsági övből, és surrantam el kb 5 másodperc alatt. Szerintem nem volt több 30 másodpercnél amíg körbe körbe futkozott a sorok között majd több embert bevonva egyre hisztérikusabban kiabálta a nevem, mégis szemmel láthatóan nőtt az ősz hajszálainak száma. Ezt akkor állapítottam meg mikor visszatért a bevásárló kocsinkhoz, ahol én jó gyerek módjára várakoztam hogy lefussa a köreit. Tényleg azt hitte lelépnék, és még csak el sem köszönnék?
Este apukámat teszteltem, ami akaratom ellenére elég véres fordulatot vett. Miután szokás szerint feldobtam az amúgy unalmas vacsoráját (ölbe mászás, bele evés, vissza köpés, lemászás, vissza kéretőzés, bele evés, legjobb falatok Lottinak dobálása, lemászás, vissza mászás, ital kiborítás stb), kivitt a kertbe és beültetett az állítólag kiesés gátlós baba hintába. Éppen belemelegedtünk mikor éreztem, hogy itt az idő hogy felmérjem apukám reflexeit így hirtelen mozdulattal előrebukva megkezdtem fejjel lefele landolásomat. Hát mit ne mondjak apukám elég jól vizsgázott, mert párcentivel a föld fölött elkapott és még akkor sem engedett el mikor a hinta elemi erővel csapódott az orrnyergének. Az hagyján hogy felrepedt bőrből mindjárt kiserkent a vér, de még az orrából is folyni kezdett. Még mindig előttem van anyukám felvont szemöldöke és kérdő arca, amivel konstatálta apukám bevonulását, ahogy felindultan több sebből vérezve berontott a lakásba és anyukám kezébe nyomott, "hintáztunk egy kicsit" kommentel és nem túl kedves jelzőkkel körítve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése