Nehéz napok

Nem, ez sajnos most nem egy vidám bejegyzés lesz. Nem vagyok jó passzban és ennek semmi köze a számban nyomuló fogakhoz, a  csúnya náthámhoz vagy az éppen kiújult viszkető ekcémámhoz. Anyukám sír. Napok óta. Persze azt hiszi nem látom, de az én radarjaim mindent fognak, így azt is tudom hogy Réka nővérem miatt van most családi aggodalom.2 hete nem eszik csak üres félkifliket és sajtot, mert a gyomra finoman szólva rendetlenkedik.Ha nem eszik jól van, ha eszik hányingere van émelyeg, és rossz a közérzete.Így inkább nem eszik.3 kilót fogyott és karikás a szeme.Holnap befekszik a kórházba így pár nap múlva okosabbak leszünk de addig is elkelne egy kis pozitív energia megrottyant családomnak és legfőképp drága nővérkémnek, aki így kimarad többek között egy tuti jutalomkirándulásból amivel az egész éves kitűnő munkáját jutalmazták:(. Csongor egész héten erdei iskolában van, így Somával kettőnkre hárul a feladat hogy tartsuk a lelket meggyötört szüleinkben. Én már el is kezdtem azzal, hogy a szokásosnál is jobban pörögve egy percet sem engedek anyukámnak netezni, hogy ne idegesítse magát mindenféle képzelt betegségekkel. Jól mulatva  az idő is gyorsabban telik, s hamarabb eltelik az a pár nap amíg megnyugtató magyarázattal szolgálnak az orvosok. Ugye?