Imádom a Balatont ! Már vasárnap is strandoltunk, de akkor az alig 15 fokos vízbe, csak a bátyáim, apukám és a papám merészkedett. Ez valamiféle férfi ego növelő dolog lehet, hogy csakazértis elmondhassák, hogy ők már áprilisban fürödtek, főleg hogy tavaly sikerült még október elsején is megmártózniuk.
Ma viszont pazar idő volt, és 3 nap elég volt hozzá hogy a víz bár frissítő, de ne dermesztő legyen. Ezt anyukám a saját bőrén is megtapasztalhatta, miután némi külső segítséggel s nem teljesen önszántából (apukámnak megvannak az eszközei) nyakig merülhetett benne. Míg tesóim és apukám élvezték a vizet én anyukám asszisztálásával a parti sekélyesben merítettem ki a vödör-homok-víz kombinációban rejlő összes lehetőséget.
Ha működne a hosszútávú emlékezetem bizonyára deja vu-m lenne, de így teljes rácsodálkozással élveztem a strandolás minden pillanatát, legyen az játszótéri bunyó, apukám alkudozása a kürtöskalácsárussal egy esetleges törzsvásárlói kedvezményen lévén, hosszú az idény és a nevezett pékárú elkötelezett hívei vagyunk, vagy Soma idei első csőbe húzott áldozata, aki miután az üresnek vélt alul nyitott öltözőkabinba lépett a kabin falára felkapaszkodott vigyorgó bátyámmal és saját sikolyával szembesülve penderült ki onnan. Egyébként miután anyukám elnézést kért tőle Soma helyett azért megköszönte, hogy besétált a csapdába így bátyám végre elhagyta a nem túl tágas helységet és a nap további részében elégedetten vigyorgott.
És a legfontosabbat még nem is említettem.Mivel ünnepnap van, nálunk megint van egy szülinapos, Csongor bátyám személyében, aki ma 11 éves! Nem tudom említettem-e már, hogy anyukám csak piros betűs ünnepeken, vagy hosszú hétvégéken szeretett szülni persze én erről is leszoktattam. Réka március 15., Csongor május 1., Soma október 22( másfél óra híján 23.-a).
Szombaton rendesen meg is ünnepeljük majd, hisz délelőtt a barátai délután pedig a család hivatalos hozzánk, így gyanítom hogy estére a lakás és anyukám idegei hasonlóan leharcolt állapotban lesznek:))
Én mostanában legszívesebben felfedezőt, kamikázét, és kutyát játszom. Az életszemléletem még mindig arra épül, hogy márpedig a világot csakis tapasztalás útján lehet megismerni. Így történhet meg hogy, még mindig előszeretettel használom az ízlelést a dolgok megismerésére, legyen az gyurma, homok, föld, vagy kerti gaz. A kamikáze énem diktálja például, hogy a 20%-os lejtésű garázslejárón simán nekiinduljak a motorommal. A kutya énem, pedig abból fakad, hogy délelőttönként anyukám előszeretettel ráz le olyan indokokkal mint főzés és takarítás, és mivel Lotti mindig lelkes ha a közös játékról van szó, így elég sok időt töltök vele. Persze most meg ezen parázik anyám, mert szerinte aggasztó hogy, ha jön a postás Lottival együtt rohanok a kerítés mellett, ha kapok valami kaját el sem tudom képzelni, hogy ne osszam meg vele, amiért cserébe elvárom hogy ő is szó nélkül tűrje ha falatozom a táljából és négykézláb állva lefetyelek a vizéből. Sajnos pár napja lebuktam aminek az lett a következménye hogy Lotti táljai magasra kerültek anyukám pedig napokig nézegette a számat várva hogy valami csúnya szájfertőzéssel igazolja a kiakadását, persze hiába.
Szóval egyáltalán nem érzem magam észrevétlennek, de úgy látszik ebben a családban ez sem elég, különben hogy történhetett volna meg másként, hogy simán rám csukták a spájzajtót, miután észrevétlenül beosontam, és igencsak sokáig kiabáltam a sötétben, mire két kétségbeesett hiábavaló kört futottak a kertben, aztán végre beazonosították a lelőhelyem. Anyukám annyival intézte el a dolgot hogy "Nem baj! Majd lesz mit mesélni 20 év múlva a pszichológus kanapéján " hogy ez pontosan mit jelent nem tudom, de gyanítom hogy majd megértem.
 |
| Személyi edzőim |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése