Mármint anyukám elvárásai azok amik igazából nem is annyira újak, de a környezetem szerint idén már mindenképpen aktuálisak. Ilyen a szobatisztaság, a magyar nyelv elsajátítása, vagy a ciciről való lemondás. Mindezt szeptemberre mikor is megindul az én saját külön bejáratú mókuskerekem az óvodába való bekerüléssel. A wc témán és a beszéden rajta vagyok, de a szopiról úgy döntöttem semmi szín alatt nem mondok le. Elhatározásom szilárd és megingathatatlan.
A pelust igazából már én is gáznak érzem, így rendszeresen kérem helyette a bugyit, hogy aztán bokáig fosban kaján vigyorral a képemen kerüljek elő a kanapé mögül. Azért néha be szoktam rohanni a wc-be, felcsapom a deszkát és próbálnám állva, a pisilőmet markolászva abszolválni ezt az ürítés dolgot, de hiába, valahogy ez nekem nem úgy működik mint a bátyáimnak.
Az akaratérvényesítésben bármily hihetetlen, de még mindig tudok tovább fejlődni. Hisz a családban elsőként alkalmazom az üveghangon sikítást, ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretném, amivel még testvéreim elismerését és szüleim velem szemben alkalmazandó tettlegességre utaló ígéretét is sikerült kivívnom.
Az egyik fő kedvenc játékom még mindig a bújócska és a bunki építés a bátyáimmal ami úgy néz ki, hogy ők megépítik én tesztelem, ők ezért kiabálnak velem, majd építenek egy Csenge biztosabbat ami sokkal jobb mint az előző így hálásak is lehetnek nekem mert végül is én vagyok az aki mindig jobb és jobb megoldásokra sarkallom őket. Bár a felnőttek körében nagy derültséget kelt de én nagyon komolyan veszem a kommandós játékunkat is.Parancsszóra hasra vágni magam, pisztollyal a kezemben gurulni s elszánt arccal tüzelni egyáltalán nem poén, s csak olyan tök komolyan lehet csinálni ahogy én nyomom. Utánzásban most amúgy is benne vagyok. Lassan Pom-pom-ot megszégyenítő gyorsasággal váltok át macska énemből kutyába, tigrisbe vagy Kisvakondba. Kommunikáció szempontjából mindegy épp kinek a bőrébe bújtam, mert ember nyelven pont annyira tudom megértetni magam mint mondjuk Kisvakondul.
Apropó Kisvakond. Karácsonyra kapott a család egy dvd lejátszót mert a régi már lassan 2 éve nem működött. Ennek okán anya rendet csinált a régi lemezek között és így került elő nagyobb testvéreim ifjúkori rajongásának tárgya. Én éhezőként vetettem bele magam az eddig csak mesekönyv hősként és alvósállatként ismert kultikus figura filmes történeteibe. Tesóim kisebb nagyobb nosztalgiával szüleim pedig "uh, megint egy kisvakond - korszak" sóhajokkal nyugtázták az új hobbimat. Nem mintha érdekelne, mert ha elkezdődik úgyis megszűnik a külvilág számomra s igazi rajongóként csüngök a tévén.Szüleim szerint majd elmúlik, de én tudom hogy ez a szerelem egy életre szól......
Végül egy-két gyöngyszem a közelmúltból, avagy hülye mondatok amik gyanítom hogy egy normális családban nem hangzanak el:
- Soma vedd le a szakállad és feküdj le aludni! (télapó láz idején)
- Anya! Azt hiszem egy kerék állt a talpamba !( a lakás szokásos aláaknázott állapotban)
- Aludhatok ma egy kővel? (majd az engedélyezés után hosszas duruzsolás az új kőhaverral a paplan alatt)
- Anya! A Csongi szekálja a Csengét! Közvetítsem élőben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése