"6 hónapos vagyok.Úgy döntöttem, itt az ideje hogy kezembe vegyem a sorsomat. Ha a családomon múlik, nem sok minden marad fenn az utókornak belőlem, hisz negyedik gyerekként elvárják hogy észrevétlenül ha lehet a család életét nem túlságosan bonyolítva cseperedjem fel önellátóvá. Hát mondanom sem kell nem sejtik még, hogy kivel állnak szemben......."2012.április

2014. február 14., péntek

Pisi,kaki,scooby doo, kuki


Névnapomra orvosi táskát kaptam s mindjárt munkába is álltam.Így Csenge doktornéni 10 napja reggeltől estig rendel.Miután ráuntam családtagjaim vizsgálatára, sorba vettem az összes plüssállatot babát sőt a mesekönyvek rajzfiguráit is. Fáradhatatlanul hallgatom a szíveket, keményem osztom a szurikat, majd odaadóan vigasztalom a pácienseket, mert azt mondanom sem kell, hogy kivétel nélkül mindenki sír.

Hogy ellensúlyozzam a beszédfejlődésemben beállt status quo-t, büszkén hencegek a wc használatban elért eredményeimmel.Már egy ideje bugyiban nyomom itthon, s miután az első hetekben körbejelöltem a territóriumomat mára már belejöttem a pisi visszatartásba. Igaz hogy többször nyúlok a lábam közé mint Michael Jackson fénykorában, de elég ezt tennem, majd hangos kaka! kaka!  felkiáltásokkal magamra vonni anya figyelmét, s már futunk is a mellékhelyiségbe. Bilivel Somához hasonlóan nem vacakolok, sőt a wc szűkítőt sem kultiválom,mivel a család teljes jogú tagjának érzem magam és ezt a klotyó használatban is szeretném kihangsúlyozni (oké az állva pisilésről pár sikertelen próbálkozás után lemondtam). Kaka kiáltás persze az esetek 90 százalékában pisit jelent, de ez is egy olyan szóhasználat a Csenge-nyelvben amihez makacsul ragaszkodom, ugyanúgy mint az emésztőrendszerem végtermékétől való hosszas, integetős "jó utat! majd írj!" kiáltós búcsúzkodáshoz. Tudom hogy még van hova fejlődnöm hisz néha tátott szájjal bámulom Somát és anyát ahogy bátyám  aktuális alkotása formáját, színét, állagát elemezve spontán asszociációikat összevetve el is nevezik a kakát. Alváshoz még megkapom a pelust de úgy tervezzük ezt is leépítjük tavaszra.
Amennyire meg tudtak óvni a képernyőfertőzéstől 2 éves koromig annyira nehezen bírok manapság elszakadni tőle. Az egész a téli szünetben kezdődött egy ártalmatlan kisvakonddal s most ott tartunk, hogy kemény harcokat kell vívnom anyával. Az új szenvedély kedvéért még azt is gyönyörűen kimondom hogy Scooby-dooby-doo. (na jó szerintem gyönyörűen, a többiek szerint édesen: tyubudubidubidubiduuu) Ezt a csatát amúgy már Soma megvívta helyettem. Míg Réka és Csongor 6 évesen nézhetett először Scooby Doo-t  számítógép elé pedig első osztályos korukban ülhettek, kisebbik bátyám rendesen letornázta az életkor határokat a témában. Anya sokáig izgult is miatta, főleg mikor egy barátnője elmesélte a sztorit miszerint az ő kisfia is imádja a szörnyes meséket, majd mikor a nagyi mesélt neki Jézusról haláláról és a feltámadásról a kissrác simán levonta a következtetést, hogy " jé akkor a Jézuska zombi!". Mára már szüleim kialakítottak egy rendszert ami szerint például csak hétvégén ülhetnek tesóim a gép elé, s a tévézést is próbálják leszorítani, de nekem még nem nagyon sikerült ezt lenyomni a torkomon, úgyhogy Csenge világban a legtöbb konfliktus mostanság a távirányító körül zajlik. Persze  egy jó könyvvel azért hamar le lehet szerelni a hisztimet, s így történik meg hogy minél többet ülök a tévé előtt, annál több mesével kompenzál anya.Tegnap kicsit meg is untam a könyveimet és Boribon és Kipp-kopp után valami változatosságra vágytam. Így került a kezembe Csongor bátyám kamaszkori okulására beszerzett Nagy Fütyikönyv. Természetesen annál kíváncsibb lettem a mesére minél jobban tiltakozott anya, úgyhogy a tegnap délutáni alvás előtt akkurátusan végiglapoztuk s megbeszéltük hogy nagy kuki, kis kuki, vicces kuki, szőrös kuki amit én szám elé tartott tenyérbe kuncogással konstatáltam.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése