Változások

Mivel enyhén szólva kinőttük a szobánkat amin hárman osztoztunk, eljött az ideje hogy két legidősebb tesómat a padlásra száműzzük. Oké azért ezt nem úgy kell elképzelni, mint Harry Pottert a lépcső alatt, hanem sok-sok agyalás egymás agyára menés, vita és kétkezi munka nyomán kialakult két csinos kis kamaszbirodalom létrejöttét. Adott volt egy nagy szoba amit vendégszobának használtunk, s miután szüleim röpke fél év alatt el is döntötték az ytong vagy gipszkarton dilemmájukat, bele is vágtunk a munkálatokba. Apa nehezen, de beadta a derekát, hogy a gipszkarton szerelést bízzuk profikra, így maradt elég energiájuk a többi munkára.

Az első lépésként 45(!!) percig ácsorgás egy áruház festékrészlegén még szörnyen is hangozhat, ha az ember lányának nincs egy jó fej Soma bátyja, aki bevezeti a bevásárlókocsival életveszélyesen száguldás rejtelmeibe. Így még jól is szórakoztunk, amíg szüleink és nagytesóink megvívták harcaikat a színek birodalmában. Húsvétor már birtokba is vették az új szobákat. Soma és én maradtunk a régi közös szobában, de anya teljesen átrendezte így kirobbanó örömmel fogadtam új vackomat ami Micimackó és barátai képe alatt kapott helyet. A rajzokat még anya készítette sok évvel ezelőtt Somának, de évek óta bútorok takarták, így nekem teljesen új a dolog. Persze ennek az egész hercehurcának is volt egy csomó tanulsága és vonzata ha úgy tetszik harca:

 1. Anya ízelítőt kapott a 14 évesek kamaszkori önmegvalósításából, a milyen legyen a lányszoba fala harcok nyomán

 2. Megtudtuk hogy szüleinkben akár az ecsetkezelés okán is milyen könnyen fellobbanhat a versenyszellem (kinek a festése szebb harcok)

 3. Kiderült, hogy anya mély szerelembe tud esni egy színnel.

 4. Az is kiderült, hogy nem véletlenül van a festőhengerhez hosszú rúd(anya letesztelte rúd nélkül, és én igazán nagyon jól szórakoztam a kék pöttyös ábrázatán)

 5. Örök tanulság, hogy a kis minta néha köszönő viszonyban sincs a valósággal, s így lesz a szikrázó jégvilág kékből bilikék.

 6. Ne feledjük, ha felújítunk a fólia és a ragasztószalag a legjobb barátunk!

 7. Ja és a legfőbb tanács anya szerint: Mindig legyen nálunk zsepi, ha a padláson a régi dolgokat szelektáljuk. Ki tudja mikor találkozunk egy régi bulinadrággal, vagy egy "első randi pulcsival" jelentsen ez bármit is.

 Réka szeretett volna egy szobaavató ottalvós bulit a barátnőivel, de pechjére lebetegedett, így be kellett érnie velünk, a tesóival. Szombat este annak rendje és módja szerint be is zárkóztunk, a szobájába, de töredelmesen bevallom én nem bírtam szopi nélkül, így este 10 körül kitörtem és a saját ágyamban landoltam anya cicijén. Két bátyám viszont beadta a derekát. Megágyaztak a földön sutyorogtak fél éjszaka és miután Soma elaludt Csongor bár nem reklámozza , de élvezte a nővérem által a Szent Johanna Gimi-ből felolvasott vicces jeleneteket. Anya hajnalban rájuk nézett és nehezen, csak könnyekig elérzékenyülve tudott betelni a látvánnyal, ahogy az utódok teljes összhangban az ő kis véd és dacszövetségükben élvezik egymás társaságát. S csak kívánni tudja, hogy ez kitart és nem rontják el felnőttként. Anya szeret neveket aggatni mindenkire, így érdemelte ki Réka a Rapunzel nevet, mert múlt héten szinte nem is láttuk úgy bezárkózott a toronyszobájába. Persze beteg volt és nagyrészt aludt, de anyánknak ez csak kifogás. Hja, mondtam már hogy örülök, hogy hárman törik nekem az utat az én kamaszkoromig?

Húsvét

Amíg családunk fiú tagjai elvonultak locsolkodni mi lányok itthon várjuk a vállalkozó kedvüeket, így van időm írni. Réka nővérem a 14 évnyi rutinjával felhúzta hajnalra az óráját és megtette a szükséges előkészületeket. Így mikor a fiúk reggel lerántották a takaróját és nekiálltak öntözni(locsolkodásnak nem igazán hívnám a háromszor 1 liter vizet) apukám döbbent és csalódott hangjára ébredtünk: " Nahát ez az én esőkabátom!". Anya egy törölközővel aludt, de nem sokat ért a rohammal szemben.A vége megint a szokásos fürdőkádban állva visítva könyörgő, majd megadóan nevető sztori lett. Előző nap megpróbálta lefizetni Somát hogy legalább ő tegyen meleg vizet a locsolójába. Bátyám vajszíve erre úgy megesett rajta, hogy ingyen is megtette, bár a meleg víz főleg az ágyat áztatta. Én is hozzátettem a magamét a locsolkodáshoz, mert álmomból felriasztva amíg csipás szememet törölgetve figyeltem az eseményeket, belepisiltem anyáék ágyába. Azért Rékának is hamar letörték a szarvát, mert az osztélytársai megjelentek, és udvarias jó fiú mosollyal kölnivel a kezükben megkérdetzték, hogy szabad-e locsolni, majd egyáltalán nem jó fiúsra véve rántották elő és használták a szódásszifonjaikat.:))) Húsvét alkalmával új taggal bővült a családunk. Egy édes földig érő fülü nyuszi személyében akinek én vagyok a legjobb pajtása, csak ő még nem tudja, így a nap huszonnégy órájában dolgozom rajta hogy megértse. 3 napja van nálunk, de gyanítom, hogy már erős személyiségzavarral küzd, mert a család egyszerűen nem tud megegyezni a megfelelő nyúl névben. Volt Prézli, Panír, Pörkölt, Parizer, Nokedli, Puszedli és Dög is. Most, mikor már kiderült róla hogy a szabadulóművészet elkötelezett gyakorlója, leginkább a Hudini névvel kacérkodunk, bár a Bogyó név is elég 'Nomen est omen' ha az ugrás közben szétszórt emésztőrendszeri végtermékeire gondolunk. A legnehezebben Lotti kutyánk nyeli le a békát, először izgatottan, gyanúsan méregetve, majd ideges féltékenységgel kezelte nyúlpajtás minden mozdulatát.Mostanra teljes apátiába fordulva jelzi nekünk mi a véleménye a Dög térhódításáról. Velem egyébként minden rendben attól eltekintve, amit mostanában kakilás címén művelek. Rettentő szorulásos vagyok, így a kétnaponta esedékes wc látogatásom mostanra rémálommá változott.Az egész egy kemény kakival kezdődött pár hete ami úgy megviselt, hogy úgy döntöttem én többet semmit nem engdek ki ott hátul. A napokig tartogatással pedig egyre rosszabb lett. Most hogy már véresre fordultak a dolgok és sírva kakilok minden alkalommal, szüleim ezerrel keresik a megoldást és én is hajlandó vaqyok az együttműködésre még a szirupnak álcázott székletlazítót is lelkesen iszom, cak történjen már valami változás. Oké a csokinyuszi evészet valószínű nem viszi előre a dolgot.....

szeretgetve

szimatolva

megfigyelve

Migrénes rémes rímek

Tegnap anyának migrénje volt

Elvonult, s a fejünkre nagyívben tojt

Volt fél kilencig társasozás apával

Nem vesződve fürdéssel és vacsorával

Majd mikor Réka a táplálásunkat a kezébe vette

Úgy osztott minket mintha egy rosszabb napján anya lenne

Fél tízre ágyba is kerültünk minden

Persze anyáéba, hogy ne érezze magát kirekesztetten

Míg én a fején ugrálva teszteltem a migrénjét

Bátyáim megvitatták, hogy ki mond nekem mesét

A népszerűségemet kihasználva, végül arra jutottam

Olvasson nekem mindenki, csak szépen sorban

Mikor a fiúk kidöltek apa vette át a stafétát

De mondanom sem kell, ő sem bírta túl sokáig a strapát

Tizenegy óra volt mikor már az egész ház hortyogott

S jóanyám türelme szép lassan elfogyott

Nem hatotta meg hogy tudok fejen állni az ágyban,

Hogy a vizet sötétben is vissza tudom köpni a pohárba

A felháborodott sikításomon csak mosolygott

Lehet hogy valamit a fülébe dugott?

Végül ő is elszenderedett mellettem

Így a "ki bír legtovább fennmaradni" versenyt megint én nyertem.

Csenge nyelv oktatóanyag haladóknak

Ez lemaradt az előző bejegyzésből. Egy kis ízelítő Csenge nyelvből. Az elsőn az érthetetlen Micimackóval tárgyalok telefonon, a másodikon pedig mesélek.

Apukám, a dumám és a bogár parám

Ma van az apukám szülinapja! Sajnos ő pont külföldön van így ma nélküle örömködünk neki, de talán feldobódik kicsit este mikor megtalálja a bőröndjébe rejtett meglepinket :))))))) A söröcske és a csoki mellé bekerült egy kis fényképregény féleség róla. Rengeteget dolgozott rajta anya és a Réka és irtóra izgatottak már hogy milyen lesz a fogadtatás.
Elég érzékenyen érint egyébként a távolléte, mert mostanában ő az ügyeletes kedvencem.

Nála magasabban senki nem löki a hintát, esténként őt a legkönnyebb rávenni egy bónusz mesére (meg még egyre, meg még egyre.......), az ő nyakában ülve én lehetek a legnagyobb a világon, s őt lebirkózni az igazi kihívás. Az ő biciklijén a legjobb utazni, az ő ölében a legjobb vacsorázni, hogy a közös tökmagozásról már ne is beszéljek. Mivel sokszor segítségre szorul, így rám mindig számíthat. Legyen szó fahordásról, kertészkedésről, festésről, bicikliszerelésről, vagy bármilyen ezermesterkedésről. Imádja mikor hazaérve a munkából repülök a karjaiba és azt kiabálom hogy APUKÁM! Én meg azt imádom mikor dögönyöz és dobál úgy, ahogy csak az apukák tudnak. Nagyon szeretem őt és nagyon szeretem a világot úgy ahogy ő mutatja nekem.

 És most pár szó a kínkeserves beszédfejlődésemről.Apró lépésekben de haladok. Egyre átjárhatóbb az űr köztem és a világ azon tagjai között akik szavakkal kommunikálnak. Ha valamit nagyon szeretnék és nem kapom meg, rámutatok és okos szemekkel anyára pislogva megkérdezem: "ma?" és anya tudja és tudja és tudja, hogy azt kérdezem, hogy "majd máskor megvesszük?". Miután nyugtázza igen így lesz, már mutatok is a következő dologra. Ezzel a tudományommal nagyon jól elvagyok és képesek vagyunk egész délelőttöket elcsevegni anyával úgy hogy például én ülök a hintában s közben mutatok a csúszdára "ma?" válasz :"igen majd csúszdázunk is".
Anya is boldog, mert én egy kis értelmes beszélgetésért cserébe feladva önmagamat roppant könnyen leszerelhető lettem.Állítólag egyik gyerekénél sem volt ilyen hatékony "akaromésmoströgtön" hiszti kezelő rendszere. Tegnap reggel például mikor nem akarta hogy megint a kedvenc zöld gumicsizmámat vegyem fel, simán meggyőzhető voltam a "majd máskor felveheted" szlogennel. Már csak azt kellene kinyomoznom, mikor is van az a máskor, mert elég sok behajtanivalóm lesz akkor.
  A tavasszal megérkeztek legfőbb paráim forrásai a bogarak. Anyukám nagyon naivan azt gondolta, hogy okos kétésfél évesként már kinőttem ezt a dolgot, ezért lelkesen befogott egy katicát, s az ujjára téve az arcomba tolta. Majd ezt tetézve elkezdte a bárgyú "Katalinka szállj el ..." című horror klasszikust (sós víz, kerékbetörés stb brrrr!!!). Én elég egyértelmű jelét adtam a véleményemnek( konkrétan sikítva rohantam), így a katica vagy a tőlem vagy a törököktől való félelmében, de hamar ellépett. Innen üzenném, hogy köszönöm még mindig nem kérek a hatlábúakból, akár csíkosak akár pöttyösek, akár másznak akár repülnek.

Friss ropogós tavaszi kép