Apukám, a dumám és a bogár parám

Ma van az apukám szülinapja! Sajnos ő pont külföldön van így ma nélküle örömködünk neki, de talán feldobódik kicsit este mikor megtalálja a bőröndjébe rejtett meglepinket :))))))) A söröcske és a csoki mellé bekerült egy kis fényképregény féleség róla. Rengeteget dolgozott rajta anya és a Réka és irtóra izgatottak már hogy milyen lesz a fogadtatás.
Elég érzékenyen érint egyébként a távolléte, mert mostanában ő az ügyeletes kedvencem.

Nála magasabban senki nem löki a hintát, esténként őt a legkönnyebb rávenni egy bónusz mesére (meg még egyre, meg még egyre.......), az ő nyakában ülve én lehetek a legnagyobb a világon, s őt lebirkózni az igazi kihívás. Az ő biciklijén a legjobb utazni, az ő ölében a legjobb vacsorázni, hogy a közös tökmagozásról már ne is beszéljek. Mivel sokszor segítségre szorul, így rám mindig számíthat. Legyen szó fahordásról, kertészkedésről, festésről, bicikliszerelésről, vagy bármilyen ezermesterkedésről. Imádja mikor hazaérve a munkából repülök a karjaiba és azt kiabálom hogy APUKÁM! Én meg azt imádom mikor dögönyöz és dobál úgy, ahogy csak az apukák tudnak. Nagyon szeretem őt és nagyon szeretem a világot úgy ahogy ő mutatja nekem.

 És most pár szó a kínkeserves beszédfejlődésemről.Apró lépésekben de haladok. Egyre átjárhatóbb az űr köztem és a világ azon tagjai között akik szavakkal kommunikálnak. Ha valamit nagyon szeretnék és nem kapom meg, rámutatok és okos szemekkel anyára pislogva megkérdezem: "ma?" és anya tudja és tudja és tudja, hogy azt kérdezem, hogy "majd máskor megvesszük?". Miután nyugtázza igen így lesz, már mutatok is a következő dologra. Ezzel a tudományommal nagyon jól elvagyok és képesek vagyunk egész délelőttöket elcsevegni anyával úgy hogy például én ülök a hintában s közben mutatok a csúszdára "ma?" válasz :"igen majd csúszdázunk is".
Anya is boldog, mert én egy kis értelmes beszélgetésért cserébe feladva önmagamat roppant könnyen leszerelhető lettem.Állítólag egyik gyerekénél sem volt ilyen hatékony "akaromésmoströgtön" hiszti kezelő rendszere. Tegnap reggel például mikor nem akarta hogy megint a kedvenc zöld gumicsizmámat vegyem fel, simán meggyőzhető voltam a "majd máskor felveheted" szlogennel. Már csak azt kellene kinyomoznom, mikor is van az a máskor, mert elég sok behajtanivalóm lesz akkor.
  A tavasszal megérkeztek legfőbb paráim forrásai a bogarak. Anyukám nagyon naivan azt gondolta, hogy okos kétésfél évesként már kinőttem ezt a dolgot, ezért lelkesen befogott egy katicát, s az ujjára téve az arcomba tolta. Majd ezt tetézve elkezdte a bárgyú "Katalinka szállj el ..." című horror klasszikust (sós víz, kerékbetörés stb brrrr!!!). Én elég egyértelmű jelét adtam a véleményemnek( konkrétan sikítva rohantam), így a katica vagy a tőlem vagy a törököktől való félelmében, de hamar ellépett. Innen üzenném, hogy köszönöm még mindig nem kérek a hatlábúakból, akár csíkosak akár pöttyösek, akár másznak akár repülnek.

Friss ropogós tavaszi kép