Hároméves

Nem tudom miért de, hatalmas feneket kerítettek annak hogy három éves lettem. Hetek óta ezen témáznak, és mindenki fátyolos szemmel siratja a babakoromat. Ezek után persze nem tudom miért csodálkoznak mikor első napomat ez oviban elég megszeppenten indítottam.A 25 gyerekből 17 lány úgyhogy nem is tudtam hirtelen a konyhában segítsek, vagy a babák körüli teendőket vegyem át a többiektől.Rendesen el is fáradtam, de azért alig várom hogy holnap újult erővel vessem bele magam a munkába.

 A szülinapi bulim egyébként ismét nagyon jó volt. Mondhatnám hogy a család már rutinból nyomja, de nem akarom őket megsérteni hiszen annyira lelkesek voltak. Anya előző este 30Y koncertre vitte kísérte Rékát és a barátnőjét, így elég szétesett züllött fejjel állt neki a nagy napon a torta készítésnek. Mivel Rozi mama megsütötte az alapot, csak a krém elkészítése, piskótába töltése és a díszítés volt a feladat, mégis rendesen kifogott rajta.(Nekem mondjuk tetszett ahogy a lapok közül kifolyt krém szétfolyt a konyhapulton.) Hallottam amint hangosan ünnepélyes fogadalmat tett, hogy bezúzza azt a mesekönyvünket ahol egy olyan szülinapi torta képe látható aminek arca van. Mivel Soma és én is imádtuk azt a könyvet idestova 5 éve és valószínű még egy jó ideig minden Soma és Csenge szülinapra ilyet kell készíteni.
Az este végére, annak ellenére én is elhajoltam, hogy rengeteg kávét megittam az ajándékba kapott kávéskészletemből. Ezt úgy kommunikáltam, hogy felkönyököltem az asztalra államat a kezembe támasztva elkínzott arccal közöltem :" Nem jó a buli."  Persze nem vettek komolyan így Somának egy egész könyvespolcot kellett lerántania a gyerekszoba faláról, hogy véget vessenek a mókának. Állítólag elég nagy szerencse kellett hozzá hogy senki nem sérült meg, de azt hiszem így tényleg elég emlékezetes eseményként fog bevonulni a családi történelembe a harmadik szülinapi bulim.
Másnap már anya is eléggé kihaltnak érezte a Balaton partot ahhoz, hogy kipróbálja a kajakozást. Le a kalappal, mert igazán mindent megtett, hogy mi jól szórakozzunk, úgy hogy láthatóan ő nem annyira élvezte.
Az összegzése miszerint "Tök jó, csak ne lenne ennyi víz és ne imbolyogna ennyire" talán végre Rékát is meggyőzte, hogy ami nem megy ne erőltessük.
 Én is lapátoltam apával, úgyhogy tényleg nem értem, miért kell sikítozni és visongani az evezéshez, hisz anélkül is tök jól megy a kajak.



A szüleim már belefáradtak, és nem igazán veszik komolyan a dokumentálást, így lesz egy ilyen kép a leghasználhatóbb a nagy napról: