"6 hónapos vagyok.Úgy döntöttem, itt az ideje hogy kezembe vegyem a sorsomat. Ha a családomon múlik, nem sok minden marad fenn az utókornak belőlem, hisz negyedik gyerekként elvárják hogy észrevétlenül ha lehet a család életét nem túlságosan bonyolítva cseperedjem fel önellátóvá. Hát mondanom sem kell nem sejtik még, hogy kivel állnak szemben......."2012.április

2012. április 27., péntek

Ősbizalom

El vagyok kényeztetve. Legalábbis ezt sutyorogják a hátam mögött a szeretteim. Soha nem aludtam kiságyban s mióta az eszemet tudom valaki mindig akadt népes családunkból aki szórakoztatott( ha más nem akkor Lotti kutya). Akkor most min is csodálkoznak? Egyszerűen nem bírom a magányt.Iszonyú boldogtalan leszek tőle. Mikor anyukám múltkor azt mondta, hogy csak két percre tesz be a rácsok mögé amíg lezuhanyzik sikerült addig üvöltenem, hogy egy hányást is produkáltam a végére. Mégis honnan kellett volna tudni egy 6 hónaposnak, hogy mennyi a két perc? Remélem anyám is belátta, hogy ha nem akarja hogy sérüljön az ősbizalom(ezt egy nagyon okos néni előadásán hallotta), akkor jobb lesz ha úgy zuhanyzik, főz, eszik, pisil, mos, tereget és egyáltalán létezik, hogy számomra mindig látótávolságban legyen. Bár azt hiszem ez az idilli világ csak álom egy babának, de azért tegnap úgy zuhanyzott, hogy én a fürdőszoba szőnyegen ültem egy fogmosópohárral és egy flakonnal szórakozva, de fél szemmel rásandítva. Mikor figyelt szép nagy és elégedett mosolyokat küldtem neki, hogy ő is élvezze az immár közös programunkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése