Például: Szopi közben elengedem a cicit és nagy komolyan mondom: E - Erre anyukám: Elég volt?-és már csomagolja is el a kaját, pedig csak arra gondoltam, hogy : Ez igen!. Mikor reggel elmennek a nagytesóim a suliba, elmélázva nézem az ajtót és megállapítom: E -Erre anyukám: Igen elmentek. Pedig én arra gondoltam Enyém a ház! Sorolhatnám még a sztorikat, a lényeg az hogy éppen ideje lesz bővítenem a kommunikációs eszköztáramat, ha érvényesülni akarok az életben. Bár a sírással eddig elég jól elvoltam(csak hangerő és kitartás kérdése), mostanában úgy tűnik egyre immúnisabbak a panaszaimra.Lehet hogy már nem vagyok olyan nagy szám? Pedig rendesen produkálom magam, és nem hagyom, hogy bárki unatkozzon mellettem. A számból radírtól, a dobókockán át, a komposztból kihalászott hagymahéjig mindent kiszedtek már, tegnap pedig a pelenkámban látták viszont Soma bátyám kedvenc Tappancs újságjának méretes darabkáját.Már simán veszem az akadályokat a lakásban és apukámban már kezd megérni az elhatározás hogy felülírja azon elméletét, hogy egy negyedik gyereknek már nem kell biztonsági kapu a lépcsőfeljáróhoz. A hétvégén egyébként bővítettem a kaja repertoáromat. Meggyet ettem a saját fánkról és imádtam!A tesók hordták nekem a fáról anyukám magozta és a számhoz tartotta én pedig egy szippantással kiettem a gyümölcshúst a héjából. Utána elég jól nézhettem ki mert a szokásosnál is nagyobb derültséget keltettem a családom körében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése