Körömvágás

Az egyik a temérdek sokk közül, ami édesanyámat az érkezésemmel érte az az volt mikor utána számolt, hogy ő ezentúl a sajátjaival együtt pontosan 100 db köröm állapotáért felelős. Testvéreim már érkezésem előtt, a tiltakozás és az ellenállás igen színes palettáját  felvonultatták (aktuális hangulatuktól és vérmérsékletüktől függően ), a fenn nevezett szertartást bojkottálandó, amit anyukám ha néha kétes eszközökkel is ( pl a jól bevált zsarolással), de egész jól kezelt. Szóval mikor azt gondolta nagy mellénnyel, hogy mellette szól "a rutin meg az évek" még nem sejtette, hogy mellettem pedig a 10 és fél kilónyi sokadik gyerek öntudat. Így, bár elértem azt hogy csak akkor kerül sor a cécóra, ha közveszélyes vagyok (konkrétan vér serken a simogatásom nyomán), elmondhatom, hogy nem adom könnyen a bőröm(körmöm). Lehet hogy kicsit túlzásba viszem a dolgot, hisz múlt héten pontosan 5 napig tartott a manikűröm, de így biztosan mély nyomokat hagyok anyám emlékezetében erről a szép babakorról s egyben örökre biztosítom magamnak a legkisebb gyerek helyet a családban. Azért annak a bizonyos 5 naposnak a receptjét muszáj megosztanom: 

 Alaprecept:
1. Végy egy zabolátlan 15 hónapost
2. Áztasd meleg vízben minimum fél órát
3. Radarjait kijátszva mosolyogva de, észrevétlenül csempészd a kisollót az ágyra
4: Mikor letörölted felöltöztetted ültesd az öledbe és altasd el a figyelmét (erre számtalan bárgyú mondóka és dalocska áll rendelkezésre)
5.Míg a gyermek ellazul formázd körmeit kedvedre.

B verzió: (ez az ami nálunk bejön)
1-4. pont ugyanaz
5. Mikor előveszed az ollót és ő gazellaként szökkenne ki a kezedből vesd rá magad
6. Hónaljfogással rögzítsd a fejét és a felesleges végtagjait( a súlyodtól függően pankrációs ráfekvős technika is alkalmazható)
7. Ha csak az igazán éles sarkokat sikerül eltávolítanod legalább 4 körömről már elégedett lehetsz
8. Töröld le a homlokodat, vedd ki a füldugód,  mosolyogj életed értelmére és biztosíts róla hogy a történtek ellenére nagyon szereted.
1-8 pontig  ismételd 5 napon keresztül, majd minél előbb tanítsd meg hogy kell körmöt rágni.:)

Folyóügyek

Mivel tudom hogy egy valamirevaló babablog nem szűkölködhet kaki-pisi témában, hát a rend kedvéért szánok rá egy fejezetet. Különösen azért mert szerintem elég nagy a családi nyomás rajtam biliügyben. A történet úgy kezdődött hogy anyukám levadászott a padlásról egy rózsaszín és egy krémszínű bilit, megadva a szabad választás lehetőségét, és így azt a látszatot keltve, hogy van bárminemű beleszólásom az életembe. Esténként fürdés előtt aztán alul semmi jelmezben vagyok kénytelen elmerülni fontos elintéznivalóimban. Ezt egyébként egyáltalán nem bánom mert ilyenkor olyan kitüntetett figyelemben van részem mint egy elsőszülöttnek. Bilin ülve felváltva szórakoztatnak és sorban hordják nekem a játékokat. Tornyot építenek amit ledönthetek, kirakót amit szétszórhatok s mindehhez mosolyogva asszisztálnak csak hogy huzamosabb ideig célzó pozícióban tartsanak. Én persze egy idő után elunom a dolgot. Felállok, átrongyolok Réka szobájába és pontosan a szőnyeg sarka mellé eresztem a kiereszteni valót, majd elégedetten visszaülök játszani a bilire. Ez már napi rutinná válna, ha Réka újabban nem zárná be az ajtaját ha én pelus nélkül flangálok. Múltkor anyukám szemfüles módon utánam osont a vajszínű "játszószékemmel" mikor beosontam a Réka szobájába és sikerült 1-2 csepp végterméket elcsípni.Ennek annyira örültek hogy tapsikolva mondogatták milyen ügyes vagyok. Én azt gondoltam ez nem volt nagy kunszt, de ha már így megelőlegezték a tapsok produkáltam valami szerintem is szórakoztatót. Villámgyors mozdulattal borítottam a fejemre kalapként a bilit (s csekély tartalmát). Anyukának csak ennyi hozzáfűzni valója volt a dologhoz: "lehet hogy tényleg korai még a bili téma".

Elememben vagyok

Mostanában a legszívesebben duracel-nyuszinak hívnak, ami nem tudom hogy mennyire pozitív.Állandóan lesben állok és keményen kihasználok minden másodpercnyi nem rám figyelést, minden emberi gyengeséget  ( kinn felejtett tabu tárgyak tekintetében), és minden nyitva felejtett szekrény- mosógép- és wc ajtót.
Mit csináljak ha csak így tehetek szert olyan tapasztalásokra, mint hogy milyen a víz ha a kutya táljába áztatott kesztyűmből szopogatom, lehet-e a wc kefével fogat mosni(nem lehet), ficlcel a nyelvemre rajzolni (lehet) és megtudtam azt is, hogy ha bepréselem a fejem a kisszék lábai közé nem jó ötlet elfordítani, hacsak nem emberszabású ördöglakattal szeretném családom kreativitását próbára tenni. Igen, előszeretettel vonom be családtagjaimat is a mókába.Így lehetséges az,  hogy hetek óta nem tudnak visszaállítani a számítógépen egy olyan beállítást, amit én egy kattintással elintéztem, vagy az hogy anyukám kötőtűje rejtélyes eltűnése nyomán nem tudja folytatni az ősszel elkezdett sálat, ami amúgy is már csak jövő télre sanszos, és rendszeresen bonyolítom az amúgy is zűrös reggeleket az ébresztőóra eltekergetésével.
Tegnap rájöttem, hogy szeretek más kárára is kísérletezni. Este élvezettel figyeltem Soma nagy kiugrását a kádból, mikor anyukám engem kiemelve konstatálta hogy a vízben felejtettem valami kis barna golyót aminek optimális esetben a wc-ben, de minimum a pelusban lenne a helye. De nagyon tanulságos volt anyukám súlypontjának vizsgálata is ami úgy történt hogy utána osontam amikor éppen pakolta a mosógépet, megvártam mikor lehajol a mosószerhez, úgy csináltam mintha csak a szekrényajtót nyitnám, de ugyanazzal a mozdulattal úgy megbillentettem, hogy fejjel landolt a mosószeres vödörben majd tovább hömbölögve nekiesett a vasalódeszkának, ami hatalmas csattanással terült el a hátán, engem is veszélybe sodorva.
Veszély elkerülésben egyébként egyre jobb vagyok. A minap mikor rutinszerűen a székről épp az asztalra próbáltam mászni, elvétettem a lépést és lebucskáztam, de menet közben sikerült Tarzant megvető ügyességgel fél kézzel megkapaszkodni az asztallapban. Majomként lógva visítva vártam hogy valaki megmentsen, majd hosszabban és hangosabban panaszkodtam mintha, megütöttem volna magam, mert azért valljuk be van olyan hogy én is megijedek.

Helyzetjelentés

Újabban azt játszom hogy tudok beszélni. Nálunk esténként, vagy ha az autóban vagyunk összezárva mind a hatan, van egy, szerintem az egészségesnél már kicsit nagyobb, alapzaj. Már többször említettem, hogy nem szeretek kimaradni semmiből, így pár napja úgy döntöttem, aktív részese szeretnék lenni a családi információáramlásnak. Ma például ültünk az autóban, és a tesóim felváltva kiabáltak: Anya! Képzeld el.....,Anya emlékszel amikor..... stb. Erre én túlkiabálva mindenkit: Anya! (ezt már egész jól megértik) majd mikor mindenki rám figyelt utánuk mondtam a halandzsájukat. A családom, bár semmit nem értettek belőle(az artikulációval még gondjaim vannak), nagyon jól szórakozott rajtam, így azóta sem hagyok senkit szóhoz jutni, ha az én anyukámhoz szeretne szólni, így biztosítva magamnak szinte állandó figyelmet. Azért azt nagyon élvezem ha megértik amit mondok, így a három szavas tudományommal elég gyakran villogok.
A joli joker anya szavam mellé (mely jelent anyát, kérek-et, akarom-ot és figyelj már rám-ot) bapát és papát mondok.
Apukámat hívom Bapának,  és mivel látom, hogy örül a megszólításnak, minden nap mikor hazajön elé futok és hosszú perceken keresztül verbálisan biztosítom róla, hogy tudom hogy ő az apám , persze mindezt olyan elragadóan teszem, hogy apukám majd elolvad, így mondhatom hogy őt már sikerült az ujjam köré csavarnom.Csakúgy mint a papáimat akiket hol telefonon, hol személyesen győzöm meg, hogy tudom a nevüket.
Nos mivel ennyi idősen a tesóim sem álltak sokkal jobban szóhasználat-ügyileg szüleim nem aggódnak különösebben.Jó a Somának már alig egyévesen megvolt az Angard!, Csonginak pedig a csikóhal, azért összességében szerintem nem állok rosszul.
Pusziadásban úgyis mindenkit lepipálok, mert mivel híresen nagy demokrata vagyok, ha valaki puszit kér csak úgy kap, ha a helységben lévő minden személynek adok.
 Szóval igyekszem túllépni a babakorszakon, aminek egyik legfőbb bizonyítéka, hogy határozottan jól haladok a saját különbejáratú rigolyák kialakításában. Például actimelből csak azért, hogy bonyolítsam anyám életét, csak az epreset iszom meg. Soma ugyanis csak az eprest nem szereti, Csongor pedig szintén csak ez eprest issza, de a csavaros tetejűből, így anyukámnak ha nem akar reggeli dilit, erősen koncentrálnia kell a hűtőpult előtt a boltban.
  Édesanya reggeli zuhanyzása nem játszódhat le anélkül hogy az én kívülről a zuhanyajtóra tapasztott tenyeremet ő belülről vízsugárral simogassa. E nélkül tényleg elképzelhetetlen számomra és szerintem anyukám számára is a nap.A fürdőben úgysincs más érdekes ilyenkor, amióta anya úgy kezdi a reggeli fürdő használatot, hogy a wc kefét felrakja a mosdóba, a szemetest a fürdőkádba a wc papírt a polcra.Vajon miért? 
 Ha nagyritkán sikerül megkaparintanom mondjuk egy kinn felejtett pénztárcát villámként cikázva rohanok vele valamilyen bútor takarásába, ahol aztán miután kiszórom belőle a pénzt, csillogó szemekkel rakok rendet a sok cetli kártya és papírfecni között.Mondanom sem kell, hogy cseppet sem hálásak érte.

Az anyatej még mindig alapkedvenc. Pénteken a szüleim Rékával és Csongorral színházba mentek és elvárták volna, hogy én a 15 hónapommal és az összes belém szorult öntudatommal, cici nélkül mosolyogva aludjak el Rozi mama karjaiban. Hát még mit nem! Először is meg akartam győződni róla, hogy tényleg hazajönnek-e, másodszor pedig tudom hogy a mamám imád és nem akartam megfosztani a jelenlétemtől, így fél 7-től fél 11-ig minden percet kiélvezhetett velem. Ha mégis úgy gondolta hogy aludnom kellene, elég volt csak elindulni velem a szoba felé én máris nagyon hangosan és egyértelműen tudomására adtam a véleményemet a dologról.

Ünnepek

Soma úgy döntött hogy sokkal meghittebb a karácsony zaklató telefonok és internet nélkül, így egy fél pohár víz segítségével rövidre zárta a modemünket december 23-án. Mivel a szolgáltatónk ügyfélkiszolgálásban az ünnepek alatt nem állt a helyzet magaslatán, így ma este sikerült kicserélni a tisztára mosott zárlatos szerkentyűnket.Miután szüleim röpke egy óra alatt átfutották 175 nem olvasott üzenetüket végre én is szóhoz juthatok.
A karácsony pazar volt! A sok kis gyertyaláng és a csillagszóróhad ami szenteste fogadott mikor betoppantunk apukámmal és tesóimmal a lakásba teljesen elvarázsolt. Szóval szüleim igazán mindent megpróbáltak hogy bensőséges hangulat kerekedjen én mégis elpityeregtem magam mert teljesen rám ragadt a tesók izgalma és mikor éppen meghitten halkan énekelve körbeálltuk a fát, az utolsó versszaknál Soma felugrott a kanapéra és léggitározva bukfencezve kísérte a tüdőből nyomott kiskarácsony nagykarácsony produkcióját, majd a végén egy jól sikerült bukfenccel hatalmasat koppant a padlón amire meg anyukám sikkantott egy hatalmasat...Szóval nálam itt szakadt el a cérna, úgyhogy a tesók ajándékbontogató örömét is könny fátyolon át néztem egészen addig míg felfedeztem hogy rám is vár egy kicsomagolásra váró csomag.
Miután kiörvendeztük magunkat anyukám köré bújtunk minden és meghallgattuk a mesét amit rólunk írt és amihez Réka keresztanyuja rajzolt gyönyörű rajzokat. Bár látszólag mással voltam elfoglalva azért én is figyeltem és volt is egy két szavam az én boszi szerepemhez. Az ünnepek alatt nagy jövés-menésben voltunk, és bátyáim okán sáskajáráshoz hasonlatos szaloncukroktól és habkarikáktól megfosztott karácsonyfákat hagytunk magunk után. Az év utolsó napjaiban pedig nálunk volt nagy jövés menés amit én is élveztem annyira, hogy ismét leszoktam a rendes napközbeni alvásról, cserébe viszont reggelente nagyon sokáig aludtam együtt a családdal. Most torokgyulladásom van így megúsztam a 15 hónapos oltást, de ennek az az ára, hogy naponta kétszer antibiotikumot tuszkolnak a számba, és napjában többször is az orrszívóval vadásznak rám.Tegnap mikor megjelent anya a porszívóval Soma kétségbeesve kiáltotta el magát: Csenge menekülj! Csongor pedig felkapott és futott velem a másik szobába.
Hát ilyen ha az ember lányának van két erős és szerető bátyja!