Helyzetjelentés

Újabban azt játszom hogy tudok beszélni. Nálunk esténként, vagy ha az autóban vagyunk összezárva mind a hatan, van egy, szerintem az egészségesnél már kicsit nagyobb, alapzaj. Már többször említettem, hogy nem szeretek kimaradni semmiből, így pár napja úgy döntöttem, aktív részese szeretnék lenni a családi információáramlásnak. Ma például ültünk az autóban, és a tesóim felváltva kiabáltak: Anya! Képzeld el.....,Anya emlékszel amikor..... stb. Erre én túlkiabálva mindenkit: Anya! (ezt már egész jól megértik) majd mikor mindenki rám figyelt utánuk mondtam a halandzsájukat. A családom, bár semmit nem értettek belőle(az artikulációval még gondjaim vannak), nagyon jól szórakozott rajtam, így azóta sem hagyok senkit szóhoz jutni, ha az én anyukámhoz szeretne szólni, így biztosítva magamnak szinte állandó figyelmet. Azért azt nagyon élvezem ha megértik amit mondok, így a három szavas tudományommal elég gyakran villogok.
A joli joker anya szavam mellé (mely jelent anyát, kérek-et, akarom-ot és figyelj már rám-ot) bapát és papát mondok.
Apukámat hívom Bapának,  és mivel látom, hogy örül a megszólításnak, minden nap mikor hazajön elé futok és hosszú perceken keresztül verbálisan biztosítom róla, hogy tudom hogy ő az apám , persze mindezt olyan elragadóan teszem, hogy apukám majd elolvad, így mondhatom hogy őt már sikerült az ujjam köré csavarnom.Csakúgy mint a papáimat akiket hol telefonon, hol személyesen győzöm meg, hogy tudom a nevüket.
Nos mivel ennyi idősen a tesóim sem álltak sokkal jobban szóhasználat-ügyileg szüleim nem aggódnak különösebben.Jó a Somának már alig egyévesen megvolt az Angard!, Csonginak pedig a csikóhal, azért összességében szerintem nem állok rosszul.
Pusziadásban úgyis mindenkit lepipálok, mert mivel híresen nagy demokrata vagyok, ha valaki puszit kér csak úgy kap, ha a helységben lévő minden személynek adok.
 Szóval igyekszem túllépni a babakorszakon, aminek egyik legfőbb bizonyítéka, hogy határozottan jól haladok a saját különbejáratú rigolyák kialakításában. Például actimelből csak azért, hogy bonyolítsam anyám életét, csak az epreset iszom meg. Soma ugyanis csak az eprest nem szereti, Csongor pedig szintén csak ez eprest issza, de a csavaros tetejűből, így anyukámnak ha nem akar reggeli dilit, erősen koncentrálnia kell a hűtőpult előtt a boltban.
  Édesanya reggeli zuhanyzása nem játszódhat le anélkül hogy az én kívülről a zuhanyajtóra tapasztott tenyeremet ő belülről vízsugárral simogassa. E nélkül tényleg elképzelhetetlen számomra és szerintem anyukám számára is a nap.A fürdőben úgysincs más érdekes ilyenkor, amióta anya úgy kezdi a reggeli fürdő használatot, hogy a wc kefét felrakja a mosdóba, a szemetest a fürdőkádba a wc papírt a polcra.Vajon miért? 
 Ha nagyritkán sikerül megkaparintanom mondjuk egy kinn felejtett pénztárcát villámként cikázva rohanok vele valamilyen bútor takarásába, ahol aztán miután kiszórom belőle a pénzt, csillogó szemekkel rakok rendet a sok cetli kártya és papírfecni között.Mondanom sem kell, hogy cseppet sem hálásak érte.

Az anyatej még mindig alapkedvenc. Pénteken a szüleim Rékával és Csongorral színházba mentek és elvárták volna, hogy én a 15 hónapommal és az összes belém szorult öntudatommal, cici nélkül mosolyogva aludjak el Rozi mama karjaiban. Hát még mit nem! Először is meg akartam győződni róla, hogy tényleg hazajönnek-e, másodszor pedig tudom hogy a mamám imád és nem akartam megfosztani a jelenlétemtől, így fél 7-től fél 11-ig minden percet kiélvezhetett velem. Ha mégis úgy gondolta hogy aludnom kellene, elég volt csak elindulni velem a szoba felé én máris nagyon hangosan és egyértelműen tudomására adtam a véleményemet a dologról.