Folyóügyek

Mivel tudom hogy egy valamirevaló babablog nem szűkölködhet kaki-pisi témában, hát a rend kedvéért szánok rá egy fejezetet. Különösen azért mert szerintem elég nagy a családi nyomás rajtam biliügyben. A történet úgy kezdődött hogy anyukám levadászott a padlásról egy rózsaszín és egy krémszínű bilit, megadva a szabad választás lehetőségét, és így azt a látszatot keltve, hogy van bárminemű beleszólásom az életembe. Esténként fürdés előtt aztán alul semmi jelmezben vagyok kénytelen elmerülni fontos elintéznivalóimban. Ezt egyébként egyáltalán nem bánom mert ilyenkor olyan kitüntetett figyelemben van részem mint egy elsőszülöttnek. Bilin ülve felváltva szórakoztatnak és sorban hordják nekem a játékokat. Tornyot építenek amit ledönthetek, kirakót amit szétszórhatok s mindehhez mosolyogva asszisztálnak csak hogy huzamosabb ideig célzó pozícióban tartsanak. Én persze egy idő után elunom a dolgot. Felállok, átrongyolok Réka szobájába és pontosan a szőnyeg sarka mellé eresztem a kiereszteni valót, majd elégedetten visszaülök játszani a bilire. Ez már napi rutinná válna, ha Réka újabban nem zárná be az ajtaját ha én pelus nélkül flangálok. Múltkor anyukám szemfüles módon utánam osont a vajszínű "játszószékemmel" mikor beosontam a Réka szobájába és sikerült 1-2 csepp végterméket elcsípni.Ennek annyira örültek hogy tapsikolva mondogatták milyen ügyes vagyok. Én azt gondoltam ez nem volt nagy kunszt, de ha már így megelőlegezték a tapsok produkáltam valami szerintem is szórakoztatót. Villámgyors mozdulattal borítottam a fejemre kalapként a bilit (s csekély tartalmát). Anyukának csak ennyi hozzáfűzni valója volt a dologhoz: "lehet hogy tényleg korai még a bili téma".