Szétcsúszva

Anya kezd szétesni.
Volt már ilyen a történelem során.
Még mindig élesen emlékszik a napra, mikor Somával volt gyesen és egy este mikor éppen 628 ezredszer kellett volna elolvasni a Boribon és a hét lufi című mesét gondolt egy merészet és a Boribon és a hét puki változatot kiötölve megpróbálta kihozni a maximumot a monotonitásból. Persze pár percig ő is nagyon jól szórakozott, de aztán villámként csapott belé a felismerés, hogy évek óta ez volt a legmerészebb dolog amit tett, és  innen már nem kellett sok hogy máris az önsajnálat  ragadós mocsarában süllyedjen. Szóval kifejezetten jót tett neki mikor visszatért a felnőtt életébe és igazán haszontalan dolgoktól érezhette hasznosnak magát.
Most szerintem még nem tudatosult benne a dolog, pedig egy alapos külső szemlélő (ez lennék én) könnyen definiálhatja a krachot, elég csak végigkövetnem egy napi ténykedését. Vagy lehet hogy ő alapjáraton ilyen??? Íme a hétfői napunk:

Reggel: "Ó már megint kelni kell csak még 5 perc RÉKA!CSONGOR!ÉBRESZTŐ! én meg hunyok egy kicsit.... HÚÚÚ BASZKI miért hagytatok aludni? Nem Csongor szerintem nem vagy beteg. Mi az hogy nincs tiszta zoknid! Mit tegyek a szendvicsbe? Mostatok fogat? Párizsi ?az nincs. Szalámi? az sincs.A májas is elfogyott. Mit szólnál egy kis kalácshoz? Még csak két napos. Milyen kép ez? Ilyet fonjak? Hétfő reggel? Hiszen még az agyam sem működik, nemhogy az ujjaim.Befőttes gumi jó lesz a copfra?Ugye az nem a lábujjad ami kinéz a zokni végén? Ki látta a cérnát? Gyerünk gyerünk apa elkésik miattatok. SOMA ÉBRESZTŐ! Szórakoztatnád a hugodat amíg lezuhanyzom? Nagyon szépen mosod a fogad Csenge, de mi lenne ha a fürdő takarítást rám hagynád szerintem hatékonyabb vagyok mint a fogkeféd. A wc papír hegy még mindig nem vicces! Igen tudom hogy nem akarsz oviba menni.Hol a kesztyűd? Utálom a telet. Hol a kulcsom? Utálom a telet. Hol a Csenge??? Ó és most hova szorult be a feje? Na végre indulhatunk! Kakilni? Te most szívatsz?? Hol a kulcsom? Vedd le a kabátod a wc-n. Csenge ne igyál a Lotti táljából! Hogy sikerült lepisilned a gatyád? Elindulunk végre? Mi lenne ha pár pocsolyát kihagynánk az úton úgy talán még délelőtt beérünk az oviba.Igen tudom hogy nem akarsz oviba menni. Jé ki az a hülye aki szánkóval jött oviba 10 fokban?? Soma ez pont olyan mint a mi szánkónk! Lehet hogy nem vittük haza múlt héten? Igen megpróbálok ebéd után jönni érted.Puszi Érezd jól magad! Igen tudom hogy utálod, de akkor is.
Nahát Csenge, egész emberi időben hazaértünk,  így hogy ma csak a szemetest borítottad fel a pékségben. Pedig a száraz járdán húzott szánkó nem könnyítette a dolgunk. Nem nem tudunk kint maradni a kertben mert tiszta sár minden és van egy csomó dolgom a lakásban.......

És akkor itthon beindul a gépezet. Először közösen kipakoljuk a mosogatógépet amit néha megszakítunk azzal hogy futunk pár kört a lakásban én egy-egy elemelt evőeszközzel vagy pohárral , ő pedig dühös ábrázattal felszerelkezve. Majd engem parkolópályára állít, elvárva hogy szórakoztassam magam, ő pedig elindul hogy behozza a tüzelőt, de közben meglátja hogy a virágaink az utolsókat rúgják a csontszáraz cserepeikben, így fáskosárral a kezében sűrű bocsánatkérések közepette nyargal a konyhában vízért.Berakja a kannát a csap alá megnyitja a vizet.A virágaink sorsán merengve, eszébe jut hogy a mosógépben tegnap este óta rohadnak a szintén jobb sorsra érdemes ruhák, s mivel vasalni nem akar(nem is tud és nem is szeret) beszalad a géphez, hogy mentse ami menthető. Mikor nem találja a lavórt tesz egy kört a lakásban, így éppen időben érkezik a konyhába ahhoz, hogy szemtanúja legyen ahogy az öntözőkannából kifolyt víz átlépi a mosogató szélét és vízesésként toccsan a padlóra. Rohanás a felmosóért közben lavór felmarkolása és mosógép elé helyezése. Miután felmossa a konyhát megállapítja, hogy végül is úgyis ráfért a konyhára egy kis takarítás. Kávéscsészével indul újra a mosógéphez de útközben elfelejti hogy mit akart csinálni így bemegy a spájzba és ott keresi a választ. Komolyan hangosan zakatolnak a kerekek, mikor egész gyanús hangokat hallva visszarohan a konyhába ahol rajtakap engem amint a kisszékemen állva a hűtőt pakolom és éppen a harmadik tojás héjának törhetőségét próbálom megvizsgálni. A frissen felmosott kövön egyébként szép látvány a tojás és a beleborult tejföl. Miután nagyjából összetakarít utánam meghallja Lotti eszeveszett ugatását ami postást jelent. Gyors ugrás a bakancsába, majd még gyorsabb kiugrás belőle, konstatálva hogy megvan az egyik süteményes villa amit a mosogatógép kipakoláskor csakliztam el.......
Ezek után ő csodálkozik a legjobban a konyhapulton álló fáskosáron a félig kipakolt mosógépen, a spájzban pár hét múlva megtalált penészes kávécsészén és a kipusztult szobanövényeken.......
Én persze nagyon jól feltalálom  magam a káoszban és elég jó partner vagyok. Mert például velem simán meg lehet tenni hogy rendszeresen felemás zokniba bújtatnak, lévén verbálisan még nem tudok tiltakozni, és a téli cucc alatt úgysem látszik.

Egy ilyen kezdet után azért megértem ha már nem sok türelme van a délutáni hangzavarhoz amit bátyáim, és Csongor 2 barátja prezentál. Mikor apa befut és a 4 fiút az autóba pakolva elindulnak meccsre én egy kicsit pityergek mert már megint kimaradok valamiből. Aztán hamar megnyugszom mert itt marad nekem Réka és az ő két barátnője, akik valami földrajzra beadandó csapatmunkán dolgoznak és közben igazán mindent megtesznek azért, hogy én is jól szórakozzak. Azért este anyukám örül mikor visszaáll a "rend" és az egy négyzetméterre eső gyerekszám is jelentősen lecsökken, s csak akkor kezd lábrángást kapni mikor apukám szóvá teszi hogy mégis mit csinált egész nap! Mikor az éjszakai főzés közben van egy kis ideje gondolkodni, azon lamentál vajon tényleg van-e az a gyerekszám, ami felett már nem erősödik hanem gyengül a rendszer.S kezd megijedni attól, hogy mégiscsak igaz az elmélet, miszerint két gyerek után már nem lehet százszázalékosan teljesíteni és az osztott figyelem igazán kicseszés a nagyokkal szemben. Egy 3 gyerekes barátnője mesélte hogy ez az elmélet egy ismerősétől származik, akinek 3 tesóval kellett osztozni az anyukáján. Szerinte az anya a 3 gyerek megszületésével vesztette el a fonalat és többet már nem sikerült utolérnie magát.Így a srác megfogadta, hogy neki csak 2 gyereke lesz és ehhez tartja is magát.
Hát én egyelőre jól elvagyok ebben a nyüzsgésben és csak bízom benne, hogy a tavasszal megérkezik anyukám összeszedettebb énje is. Úgy sejtem egyébként legkésőbb a fagyi szezonnal visszatér anyukám életkedve is, csak győzzük kivárni!

Tavaszváró

A naptárt még nem ismerem, de mégis tudom hogy valószínű már nincs sok hátra tavaszig, hiszen elég csak elgyötört családtagjaimat figyelni és levonható a konzekvencia.
- Mikor apukám tettetett lelkesedéssel hívja szánkózni  a családot, csak morgás és sóhajtozás a reakció, (na jó Soma még mindig tudja élvezni a havat)
- Mikor anyukám párás szemmel giccses nosztalgiába mártott szavakkal emlegeti örök tavaszi harcait a hangyákkal (olyankor egyébként előjön belőle az állat és állítom hogy nem is az én anyám tiszta Jekyll és Hyde)
- Mikor Réka reggel rövidnadrágot vesz (igaz hogy harisnyával) 
- Mikor anyukám " Harisnyás Pippin-re vetted ma reggel?" ovisanyu megjegyzésekkel dacolva szoknyát húz, kifesti magát hajat fon, pedig csak Somát visszük az oviba
- Mikor Csongoron előtör a tavaszi fáradság "ma érzem hogy beteg leszek, úgyhogy nem küldhetsz el iskolába te szívtelen anya" formájában
- Mikor apa napok óta magokat dugdos cserepekbe, majd lefóliáz, locsolgat, vizsgálgat és elégedetlenkedik a nappal
- Mikor Lotti  egy nagyobb farokcsóválása nyomán szőnyeg borítja a kövezetet.
- Mikor napi szinten kerül elő az a saját költésű családi tavaszváró dalocska, amit mohó lelkesedéssel bírnak skandálni és a tavasz szó elé az éppen aktuális hangulatuknak megfelelő jelzőt illesztve nagyon szórakoztatónak érzik magukat
- Mikor anya a hőmérséklettől függetlenül nem hajlandó ránk overált adni, mert állítólag ha még egy reggel overálba kell bujtatnia valakit hányni fog!?(mondom, tiszta pszicho)
-Mikor anya a napok teltével egyre hülyébb dolgokat aggat a fülébe

Szóval akkor tudható hogy akármilyen hosszú is ez a tél hamarosan csak vége lesz.

Na és a ma reggeli gyöngyszem. Megyünk az oviba én ülök a babakocsiban anya és Soma pedig beszélget:

Soma: - Nem akarok oviba menni. És különben is még mindig hideg van. Mikor lesz már tavasz?
Anya: - Én is utálom már ezt a ..... havat! De már nem sokat kell várni a jó időre
Soma: - Én nem is tudom mit várok jobban, lehet hogy inkább a nyarat mert akkor nem kell oviba menni. Mondtam már hogy nem akarok oviba menni?
Anya elővéve a bölcs énjét(ott tartja a Jekyll, Hyde és a Pszicho között): Ejnye Soma tudod hogy nem szabad így gondolkodni, hogy milyen jó lesz majd ekkor meg ekkor, mert akkor úgy megy el az élet, hogy mindig csak várunk valamire és nem éljük meg a pillanatot. Tudod mit most találjuk ki, hogy mi a jó ebben az időben és örüljünk neki!
Jó pár lépésig néma csend én meg kíváncsian lesek a kocsiból, mert érzem hogy most fontos dolgoknak vagyok tanúja.Majd Soma próbálkozik:
- Az a tök jó hogy ez a hó ami most van majd elolvad!
- Hát ez nem az igazi-szólt anya
Majd nekiállt előadni hogy akkor most ez az a kivétel amikor ő sem talál semmi jót, de hamar beléforrt a szó mikor  Soma vigyorogva felkiáltott:
- Nézd anya!Itt az a pocsolya amin tegnap te alattad szakadt be a jég! Én miért nem tudom betörni? Anya visszajönnél ráállni??Anya! Most mi a baj?
És akkor anyukám eldöntötte hogy elég ennyi bölcsesség egy napra és megpróbált őszintén örülni Soma örömének és tényleg csak egy kicsit tűnt vicsorgásnak.

Azt hiszem megörökítem a tavaszváró dalocskánkat is hadd  maradjon fenn az utókornak:

Jöjjön már az a (oppcionális) tavasz 
Alig várom hogy süssön a nap
Lerohadjon rólam a nadrágom
Fagyit ehessek, ha kívánom!


A zenei kíséret 3 akkordból áll(bármelyik 3!)


És íme néhány kép mikor megleptek akció közben, Hát igen azt hiszem ezt hívják úgy, hogy feszegetem a határokat....

Joghurt és hamu panírban

Sminkelgetek

Sajátkészítésű lépcső

Mert minden gyerek egy csoda

Néha azon kapom anyukámat hogy elmélázva bambulja valamelyik ivadékát és látszik hogy azon zakatolnak a kerekek a fejében hogy "vajon mi lesz ebből a gyerekből? és egyáltalán kire ütött?"
Szüleim egyik kedvenc szórakozása például, Soma bátyám meglesése játék közben. Mikor hosszú-hosszú percekig látszólag csak egy helyben ücsörög, de a félig lesütött szemhéj, a suttogva elejtett félmondatok, és az apró és elnagyolt harcmozdulatok arról árulkodnak hogy  valami messzi-messzi galaxisban vagy az őserdő mélyén jár és minimum a világot menti meg.
 Akkor is elkerekedett szemmel néztek össze mikor először történt meg, hogy az óvódás Csongor egy 120 km-es út után kiszállva sz autóból közölte, hogy minket 16 autó előzött meg és mi pedig 54-et hagytunk le.
Mikor pedig Réka 6 évesen minden felkészülés nélkül profikat megszégyenítő magabiztossággal segédkezett Lotti kutyánk szülésekor, a kiskutyák mellre helyezésében, már biztosan tudták hogy nem mindennapi gyerekeik vannak.
 Ennek fényében nem csodálkozom hogy anyukám rezignáltan veszi tudomásul, hogy bizony én mint a legkisebb közös többszörösük szintén nem illek bele a kockába. S hiába a rutin meg az évek bizony sok újdonsággal tudok szolgálni.
Tegnap sikerült könnyesre nevettetnem azzal, hogy mikor végre hajlandó voltam huzamosabb ideig megülni az ölében könyvnézegetés céljából, én alternatív módját választottam az "olvasásnak". Míg tesóimmal állítólag úgy zajlottak az első könyvnézegetős élmények, hogy anya kérdezett az okos kisded pedig megmutatta hogy hol található a keresett dolog képe, én inkább kezembe vettem az irányítást és anyukám ujját erősen markoltam és rámutattam vele a képekre, majd félreérthetetlen testbeszéddel a tudomására hoztam, hogy akkor most én szeretném tudni, hogy ő vajon tudja e hogy mi micsoda. Anya egész jól vizsgázott mert amikor éppen nem kacarászott, szépen artikuláltan felelt. Mást nem nagyon tehetett, mert ha nem kaptam kimerítő választ nagyon zabosan visítottam. A visításban egyre jobb vagyok, bár minap a boltban láttam egy profi kislányt a pénztárnál és tátott szájjal állapítottam meg hogy bizony még van hova fejlődni.

Buli hegyek

Túl vagyunk a hétvégi farsangdömpingen, ami elég flúgos futamra sikeredett.Mivel Soma lebetegedett így az ő farsangja kiesett amit anyukám leplezetlen örömmel fogadott, de a Somát sem viselte meg különösebben(nem egy beöltözős fajta).
 Nem sokáig örülhetett azonban a felszabadult péntek délelőttnek, mert ráeszmélt, hogy Csongor otthon hagyta a fehér szegfűt, amit bevállalt környezetórára(lévén az ő anyukája simán ráér beszerezni a fehér kísérleti  alanyt). Mikor felpakolta Somát és engem hogy beviharozzon a virággal az iskolába kiderült hogy nem volt jó ötlet letörnöm a szárát (pedig csak jót akartam), így még egy kör a virágosnál és irány a suli. Megállapította, hogy sikerült pont a környezetóra előtti szünetben beérnie és mosolyogva ugrott ki az autóból, de öröme csak addig tartott, amíg le nem törte az új virág szárát is.A fene se gondolná hogy ezek a szegfűk ilyen törékenyek. Persze a tanító néni megnyugtatta, hogy a 10 cm-es szár is elég, így pironkodva távoztunk hogy aztán otthon folytassuk az őrült napot.
  Anyukám a legnagyobb szélben fújta le kékre Csongor jelmezét aminek az lett az eredménye hogy tiszta kék lett a tenyere. Mivel a dobozra az volt írva hogy 24 óra a teljes száradás nem aggódott a festék eltávolítást illetően. Mikor aztán semmivel nem tudta lekaparni úgy döntött kék kézzel áll neki az ebédfőzésnek, aminek eredményeként szép kék túrógombócokat sikerült prezentálnia.Miután önfeláldozó módon eltüntette a kék gombócokat maradt nekünk is pár darab amivel betömhettük a szánkat.
 Réka jelmezét az utolsó utáni pillanatban fejezte be az indulás előtt 5 perccel. Aztán, négy hét édességmegvonással a háta mögött, egész péntek délután sütemény pult mellett posztolt a farsangon, és egész addig egy hős volt amíg a buli végén a maradékokat pakolták és Réka osztályfőnöke megállapította, hogy abban  a helyes kis almás pitében több az alma mint a tészta. Erre anyám "Igen? Hisz akkor ez gyümölcs!" felkiáltással, a vastag porcukorréteg felett jótékonyan szemet hunyva, két harapással eltüntette. Szombaton a Csongor farsangján én is részt vettem és lelkesen táncoltam amikor táncolni kellet és tapsoltam amikor tapsolni kellett és hazamentem a Ficó papával, amikor úgy gondolták hogy kiszórakoztam magam. Vasárnap pedig Jani papa szülinapját ünnepeltük ami a kellemetlen éttermi élmény ellenére igen jól sikerült.
   A zsúfolt hétvégén anyukámnak arra is volt ideje, hogy megalkossa újabb fülbevaló őrületét, a gumimaci fülbevalókat :) Anyám őrült fülbevalói megérnének még egy mesét, de ezt majd legközelebb, ha elkészült a kolbász fülbevalóval.........

Amikor anya fogyókúrázik.....

Jelek amelyek arra utalnak, hogy anyádnak kezd agyára menni a fogyókúra:

- Már nem hangoztatja napi szinten: "Hiszen ez semmi, hisz ez nem fogyókúra csak étrend váltás!"
- Mielőtt kidobja az általad elfogyasztott tejszelet vagy túró rudi papírját hosszan csukott szemmel beleszippant.
- Ha véletlenül egy főzőműsorra kapcsol a tv-ben elmorzsol egy könnycseppet
- Az újság receptoldalait Pavlov kutyáját megszégyenítő nyáladzással és egyértelmű arc és szemrángás kíséretében lapozza végig
-Ha valami finom nyalánkságot ettél nem vacakol az arcmosással inkább hosszan puszilgat
- A mesékből szigorúan mellőzi a mézeskalács házat és társait és a hamuba sült pogácsának is csak a teljes kiőrlésű változata jöhet szóba.
-Úgy csinál mintha téged szórakoztatna mikor baba-mama tornázik veled, és nem akarok elkeseríteni senkit, de amit ilyenkor mosolynak gondolsz az bizony kőkemény vicsorgás
- Megrögzötten hisz abban, hogy könnyebb a lelkének ha minden alkalommal benéz  hűtőbe, ha arra jár.
- Nem érti miért van mindenki kiakadva hogy hétvégente nincs süti, de még ő van megsértődve, ha a nagymama megszán minket és süt nekünk valami finomságot

Persze biztos nekünk is jó lesz ha végigcsinálja és tényleg eredményes lesz, hiszen talán végre lesz egy nyarunk, amikor a strandon nem azzal zaklat minket, hogy  "Gyerekek kövérebb vagyok annál a nőnél??"

A nélkülözhetetlen

Elég mozgalmas napjaim vannak mostanság. Miután Somát elvisszük az oviba, bevásárolunk anyával. Én szívesen megyek boltba, de azért hangosan figyelmeztetem, ha úgy érzem túl hosszúra nyúlik a dolog. Egyébként nem nagy dolog ez a bevásárlás én is félkézzel elintézem. Értsd: amit csak elérek a kocsiból fél kézzel, azt pakolom. Ezt általában valami finomsággal jutalmazza anyukám, így szerintem igazán elégedett velem( igaz hogy amíg majszolok nem tudok bevásárolni). A tesóim szobájában is szívesen pakolok, sőt ésszerűsítek a játéktárolási renden.Értsd: rendszeresen átrendezem a játékokat hisz sokkal jobban hozzáférhetőek a dolgok, ha a szoba közepén felhalmozva tartjuk őket. Anyukám kímélni akar, ezért igyekszik elpakolni mindent ami 80 cm alatt van de a héten rávezettem, hogy előttem már nincs akadály, hiszen mióta a karácsonyra kapott kis fonott fotelemmel közlekedem a lakásban, nincs már elérhetetlen késes fiók, finomságokat rejtő hűtő, telefonokat pénztárcákat és kulcsokat rejtő szekrényke.Amúgy is nagy boldogság a Sári mamáéktól kapott kis székecske, már az első pillanatban beleszerettem és senkit nem engedtem beleülni. Aztán egyik este, mikor fogmosáskor a csap elé állított kis fürdőszobai széken tevékenykedtem, rájöttem, hogy egy kisszékkel felszerelkezve már nem vagyok rászorulva senkire ha valamit megakarok szerezni, így mindenkit megkímélek a felesleges hisztiktől és külső segítség nélkül szép csendben intézhetem a tennivalóimat. Valamiért persze nem túl lelkesek az új tudományomtól.
 Azon gondolkodtam a minap, mi lenne velük nélkülem. Ki futkosna előttük sikítozva, mikor ők azt akarják játszani hogy "elkaplak, elkaplak"? Ki hallgatná őket végig lelkesen tapsikolva, mikor mondókázós kedvükbe vannak? Ki játszana velük kukucsosat mikor éppen olyanjuk van? Ki keltené őket hajnalban hogy láthassák a napfelkeltét? Ki hamuzná ki rendszeres időközönként a cserépkályhát, ki pakolná ki a mosogatógépet, ki kóstolná elő Lotti vacsoráját.......Szóval azt hiszem egy főnyeremény vagyok és remélem ezt értékelik is.