Tavaszváró

A naptárt még nem ismerem, de mégis tudom hogy valószínű már nincs sok hátra tavaszig, hiszen elég csak elgyötört családtagjaimat figyelni és levonható a konzekvencia.
- Mikor apukám tettetett lelkesedéssel hívja szánkózni  a családot, csak morgás és sóhajtozás a reakció, (na jó Soma még mindig tudja élvezni a havat)
- Mikor anyukám párás szemmel giccses nosztalgiába mártott szavakkal emlegeti örök tavaszi harcait a hangyákkal (olyankor egyébként előjön belőle az állat és állítom hogy nem is az én anyám tiszta Jekyll és Hyde)
- Mikor Réka reggel rövidnadrágot vesz (igaz hogy harisnyával) 
- Mikor anyukám " Harisnyás Pippin-re vetted ma reggel?" ovisanyu megjegyzésekkel dacolva szoknyát húz, kifesti magát hajat fon, pedig csak Somát visszük az oviba
- Mikor Csongoron előtör a tavaszi fáradság "ma érzem hogy beteg leszek, úgyhogy nem küldhetsz el iskolába te szívtelen anya" formájában
- Mikor apa napok óta magokat dugdos cserepekbe, majd lefóliáz, locsolgat, vizsgálgat és elégedetlenkedik a nappal
- Mikor Lotti  egy nagyobb farokcsóválása nyomán szőnyeg borítja a kövezetet.
- Mikor napi szinten kerül elő az a saját költésű családi tavaszváró dalocska, amit mohó lelkesedéssel bírnak skandálni és a tavasz szó elé az éppen aktuális hangulatuknak megfelelő jelzőt illesztve nagyon szórakoztatónak érzik magukat
- Mikor anya a hőmérséklettől függetlenül nem hajlandó ránk overált adni, mert állítólag ha még egy reggel overálba kell bujtatnia valakit hányni fog!?(mondom, tiszta pszicho)
-Mikor anya a napok teltével egyre hülyébb dolgokat aggat a fülébe

Szóval akkor tudható hogy akármilyen hosszú is ez a tél hamarosan csak vége lesz.

Na és a ma reggeli gyöngyszem. Megyünk az oviba én ülök a babakocsiban anya és Soma pedig beszélget:

Soma: - Nem akarok oviba menni. És különben is még mindig hideg van. Mikor lesz már tavasz?
Anya: - Én is utálom már ezt a ..... havat! De már nem sokat kell várni a jó időre
Soma: - Én nem is tudom mit várok jobban, lehet hogy inkább a nyarat mert akkor nem kell oviba menni. Mondtam már hogy nem akarok oviba menni?
Anya elővéve a bölcs énjét(ott tartja a Jekyll, Hyde és a Pszicho között): Ejnye Soma tudod hogy nem szabad így gondolkodni, hogy milyen jó lesz majd ekkor meg ekkor, mert akkor úgy megy el az élet, hogy mindig csak várunk valamire és nem éljük meg a pillanatot. Tudod mit most találjuk ki, hogy mi a jó ebben az időben és örüljünk neki!
Jó pár lépésig néma csend én meg kíváncsian lesek a kocsiból, mert érzem hogy most fontos dolgoknak vagyok tanúja.Majd Soma próbálkozik:
- Az a tök jó hogy ez a hó ami most van majd elolvad!
- Hát ez nem az igazi-szólt anya
Majd nekiállt előadni hogy akkor most ez az a kivétel amikor ő sem talál semmi jót, de hamar beléforrt a szó mikor  Soma vigyorogva felkiáltott:
- Nézd anya!Itt az a pocsolya amin tegnap te alattad szakadt be a jég! Én miért nem tudom betörni? Anya visszajönnél ráállni??Anya! Most mi a baj?
És akkor anyukám eldöntötte hogy elég ennyi bölcsesség egy napra és megpróbált őszintén örülni Soma örömének és tényleg csak egy kicsit tűnt vicsorgásnak.

Azt hiszem megörökítem a tavaszváró dalocskánkat is hadd  maradjon fenn az utókornak:

Jöjjön már az a (oppcionális) tavasz 
Alig várom hogy süssön a nap
Lerohadjon rólam a nadrágom
Fagyit ehessek, ha kívánom!


A zenei kíséret 3 akkordból áll(bármelyik 3!)


És íme néhány kép mikor megleptek akció közben, Hát igen azt hiszem ezt hívják úgy, hogy feszegetem a határokat....

Joghurt és hamu panírban

Sminkelgetek

Sajátkészítésű lépcső