Néha azon kapom anyukámat hogy elmélázva bambulja valamelyik ivadékát és látszik hogy azon zakatolnak a kerekek a fejében hogy "vajon mi lesz ebből a gyerekből? és egyáltalán kire ütött?"
Szüleim egyik kedvenc szórakozása például, Soma bátyám meglesése játék közben. Mikor hosszú-hosszú percekig látszólag csak egy helyben ücsörög, de a félig lesütött szemhéj, a suttogva elejtett félmondatok, és az apró és elnagyolt harcmozdulatok arról árulkodnak hogy valami messzi-messzi galaxisban vagy az őserdő mélyén jár és minimum a világot menti meg.
Akkor is elkerekedett szemmel néztek össze mikor először történt meg, hogy az óvódás Csongor egy 120 km-es út után kiszállva sz autóból közölte, hogy minket 16 autó előzött meg és mi pedig 54-et hagytunk le.
Mikor pedig Réka 6 évesen minden felkészülés nélkül profikat megszégyenítő magabiztossággal segédkezett Lotti kutyánk szülésekor, a kiskutyák mellre helyezésében, már biztosan tudták hogy nem mindennapi gyerekeik vannak.
Ennek fényében nem csodálkozom hogy anyukám rezignáltan veszi tudomásul, hogy bizony én mint a legkisebb közös többszörösük szintén nem illek bele a kockába. S hiába a rutin meg az évek bizony sok újdonsággal tudok szolgálni.
Tegnap sikerült könnyesre nevettetnem azzal, hogy mikor végre hajlandó voltam huzamosabb ideig megülni az ölében könyvnézegetés céljából, én alternatív módját választottam az "olvasásnak". Míg tesóimmal állítólag úgy zajlottak az első könyvnézegetős élmények, hogy anya kérdezett az okos kisded pedig megmutatta hogy hol található a keresett dolog képe, én inkább kezembe vettem az irányítást és anyukám ujját erősen markoltam és rámutattam vele a képekre, majd félreérthetetlen testbeszéddel a tudomására hoztam, hogy akkor most én szeretném tudni, hogy ő vajon tudja e hogy mi micsoda. Anya egész jól vizsgázott mert amikor éppen nem kacarászott, szépen artikuláltan felelt. Mást nem nagyon tehetett, mert ha nem kaptam kimerítő választ nagyon zabosan visítottam. A visításban egyre jobb vagyok, bár minap a boltban láttam egy profi kislányt a pénztárnál és tátott szájjal állapítottam meg hogy bizony még van hova fejlődni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése