"6 hónapos vagyok.Úgy döntöttem, itt az ideje hogy kezembe vegyem a sorsomat. Ha a családomon múlik, nem sok minden marad fenn az utókornak belőlem, hisz negyedik gyerekként elvárják hogy észrevétlenül ha lehet a család életét nem túlságosan bonyolítva cseperedjem fel önellátóvá. Hát mondanom sem kell nem sejtik még, hogy kivel állnak szemben......."2012.április

2013. február 4., hétfő

A nélkülözhetetlen

Elég mozgalmas napjaim vannak mostanság. Miután Somát elvisszük az oviba, bevásárolunk anyával. Én szívesen megyek boltba, de azért hangosan figyelmeztetem, ha úgy érzem túl hosszúra nyúlik a dolog. Egyébként nem nagy dolog ez a bevásárlás én is félkézzel elintézem. Értsd: amit csak elérek a kocsiból fél kézzel, azt pakolom. Ezt általában valami finomsággal jutalmazza anyukám, így szerintem igazán elégedett velem( igaz hogy amíg majszolok nem tudok bevásárolni). A tesóim szobájában is szívesen pakolok, sőt ésszerűsítek a játéktárolási renden.Értsd: rendszeresen átrendezem a játékokat hisz sokkal jobban hozzáférhetőek a dolgok, ha a szoba közepén felhalmozva tartjuk őket. Anyukám kímélni akar, ezért igyekszik elpakolni mindent ami 80 cm alatt van de a héten rávezettem, hogy előttem már nincs akadály, hiszen mióta a karácsonyra kapott kis fonott fotelemmel közlekedem a lakásban, nincs már elérhetetlen késes fiók, finomságokat rejtő hűtő, telefonokat pénztárcákat és kulcsokat rejtő szekrényke.Amúgy is nagy boldogság a Sári mamáéktól kapott kis székecske, már az első pillanatban beleszerettem és senkit nem engedtem beleülni. Aztán egyik este, mikor fogmosáskor a csap elé állított kis fürdőszobai széken tevékenykedtem, rájöttem, hogy egy kisszékkel felszerelkezve már nem vagyok rászorulva senkire ha valamit megakarok szerezni, így mindenkit megkímélek a felesleges hisztiktől és külső segítség nélkül szép csendben intézhetem a tennivalóimat. Valamiért persze nem túl lelkesek az új tudományomtól.
 Azon gondolkodtam a minap, mi lenne velük nélkülem. Ki futkosna előttük sikítozva, mikor ők azt akarják játszani hogy "elkaplak, elkaplak"? Ki hallgatná őket végig lelkesen tapsikolva, mikor mondókázós kedvükbe vannak? Ki játszana velük kukucsosat mikor éppen olyanjuk van? Ki keltené őket hajnalban hogy láthassák a napfelkeltét? Ki hamuzná ki rendszeres időközönként a cserépkályhát, ki pakolná ki a mosogatógépet, ki kóstolná elő Lotti vacsoráját.......Szóval azt hiszem egy főnyeremény vagyok és remélem ezt értékelik is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése