Birodalmi lépegető

Napok óta letörölhetetlen a vigyor az arcomról, ugyanis igen sikerült! Kidugott nyelvel erősen koncentrálva, néha dühösen sírva, de képes vagyok a helyváltoztatásra külső segítség nélkül. Mivel nálunk bátyáim okán Star Wars őrület van, a család csak simán birodalmi lépegetőnek hív.Nem ellenkezem hiszen itt az idő, hogy bejárjam a birodalmunkat persze egyenlőre csak négykézláb. Azért alig várom, hogy valami bútorba akadjak és felhúzzam magam állásba, ami sokkal jobban megy azóta hogy letettem a balerina álmaimról és végre egész talppal állok a földön. A balerina álmok akkor foszlottak szét, mikor rájöttem létezésem egyedülállóságára, azáltal hogy anyukám elmagyarázta hogy akit a tükörben, látok az én vagyok, az egyszeri és megismételhetetlen individuum. Szóval megértettem miért kell hordanom azt az idétlen befőttesüveg borításra emlékeztető fodros sapkát ahhoz hogy tudassuk a világgal: én nő vagyok. Hiába! Elég komisz fejem van és elég vaskos alkatom ahhoz hogy úton útfélen elbizonytalanítsam csodálóimat, de abban mindegyikük egyetért, hogy édes és zabálnivaló vagyok.