Telihold

Ma reggel mindenki olyan kótyagosan ébredt mint, akik átmulatták az éjszakát. Bár anyukám nekünk köszönhetően lassan 13 éve él aktív éjszakai életet, ezt mégsem élvezi annyira mint a gyermektelen időkben zajlott éjszakázásokat.Miután mindenki beszámolt róla milyen rosszul aludt (a szomszéd néni is), megállapították hogy csak a telihold lehet az oka.Az lehet hogy náluk a telihold miatt volt az álmatlanság, én viszont konkrétan tudom hogy a pelusomban éjszakázott 2 maréknyi iszapos homok okozta a nyűgös órákat, amit csak egész éjjel tartó maratoni szopikkal tudtam ellensúlyozni. Tegnap este ugyanis hirtelen ötlettől vezérelve apukám bedobta szokásos nyár végi szavajárását, miszerint "menjünk le csobbanni egyet a partra, hisz lehet hogy ez az utolsó szép strandnap az idén.". Este hatkor már benn is voltunk a vízben mind a heten, ugyanis elvittük Csongi egyik cimboráját is. Apa és a gyerekek hamar találtak partnert egy újabb véget nem érő vízilabda meccshez én pedig megállapítottam hogy a Balaton vize a sekélysége ellenére tényleg kiváló minőségű (miután a strand minden elérhető területéről vettem ízmintát iszapból, homokból, és Balaton vízből egyaránt). Mikor este 8-kor anya végre kikönyörögte vacogó családtagjaimat a vízből én már a parton mutogattam frissen szerzett pár lépéses tudományomat és mosolyogva söpörtem be az elismeréseket minden arra járó rajongómtól. Hazaindulás előtt anya még megszoptatott, majd szabadkozott vendéggyerekünk előtt hogy én biztos hazáig üvölteni fogok mert fáradt vagyok és nem bírom az autózást. Hát én igazából azt nem bírom, ha rossz híremet keltik, úgyhogy mire a parkolóból kifordultunk már aludtam is mindenféle Adele és más felhajtás nélkül békésen szuszogva. Így történhetett hogy átaludtam azt is hogy hazaérünk és becsempésznek az ágyba az esti tejpépem fürdés, és legfőképp tiszta pelus nélkül.

Reggeli jutalmunk anyukám zsörtölődős változata volt ami nem egy nagy élmény.  Délelőtt pedig, egy algopirinen és egy adag koffeinen túl a földön fekve úgy csinált mintha velem játszana, így én nyugodtan garázdálkodhattam a bátyáim szobájában. Mikor hatott a gyógyszer és kezdett felocsúdni az önsajnálatból, kihalászta számból a kinder-figurákat, robbantotta tesóimat a tévé elől, neki ugrott az ebéd kotyvasztásnak és közben fél füllel hallottam hogy apával megbeszélik a ma esti utolsó utáni csobbanást a Balatonban.

Easy rider öcsém!

Azt hiszem már többször említettem, hogy nem bírom a kötöttségeket, s ez ügyben egész jól haladok az önmegvalósításban. Azt már elértem hogy nem alszom rácsos ágyban, nem eszem etetőszékben, mellőzzük a babakádat és babakocsival csak igazán minimális távolságokra megyünk de mivel kompromisszum kész vagyok azt be kell látnom hogy az autós gyerekülésről nem fognak leszokni akárhogy üvöltök.
A hordozókendőben akár órákig ellennék, de anyukám nyavalyog ha túl sokáig cipel (ami szerintem nem az én súlyom hanem az ő túlsúlya és punnyadtsága miatt fárasztó neki).
Úgy 1 hónapja aztán, előkerült a kerékpár gyereküléssel és most mindenki elégedett. Anyukám azért mert végre gyorsan problémamentesen tud eljutni A pontból B pontba, én pedig azért mert imádom ahogy az arcomba csap a szél, lobog a hajam(az a pár szál),  és futnak a fák. Ha unatkoznék akkor bármelyik körülöttem guruló családtagom szívesen szórakoztat, de akkor sincs gond ha csak egyedül vagyunk anyával. Ma például úgy gondoltam ideje rendet rakni az oldalára csapott táskájának zsebeiben.Mármint amit sikerült elérnem a gyerekülésből. Mire a boltba értünk kellően felismerhetetlenné csócsáltam egy kuponfüzetet, amit így már nem volt képe felhasználni de azért bosszankodva elorozta tőlem. Visszaúton úgy döntöttem könnyitek a cipelendő súlyon és kihajítottam kedvenc karkötőjét, aztán először Réka majd Csongor diákigazolványát, és épp a lakáskulcs került a kezembe mikor megálltunk mert anyukámnak gyanús lett hogy hárman futnak a biciklink után karkötővel és diákigazolványokkal integetve. Hát mondhatom csöppet sem volt hálás sőt még percekig gurultunk oda vissza, hogy meggyőződjön róla nem "hagytunk" el semmi mást. Azért hazafelé még felraktam az i-re a pontot mikor szélnek eresztettem a szép rózsaszín kalapomat.

Az alkotás öröme

Tegnap nagyon kreatív napunk volt, pedig a fő alkotómániás tesóm (Réka) nincs is itthon a héten. Zenekaros táborban van. Úgy kezdődött, hogy bátyáim reggel kitalálták hogy a hétvégén gyártott irdatlan mennyiségű papírrepülőt fellógatják a szobájukban. Aztán már nem volt megállás mindenáron egy teljes galaxist szerettek volna kreálni. Felpattantunk a biciklikre és irány a kézművesbolt. A kézművesboltban imádtam vásárolni, mert mivel már elég súlyos egyéniség vagyok és anyukámnak már amúgy is Csengekönyöke (alias teniszkönyök) van az állandó cipelésemtől, meggondolatlanul lerakott a padlóra. Én aki otthon 1 méter magasságban már csak üres polcokat találok viharos gyorsasággal vetettem bele magam a számtalan mütyürrel fonallal és színes festékekkel megrakott polcok közé. Persze résen voltak, így nem tudtam kibontakozni, de azért azt kipróbáltam hogy gurulnak a padlón a frissen beszerzett hungarocell golyók. Otthon a fiúk kidugott nyelvel pingálták a képzelet- és star wars- beli bolygókat. Mikor anyukám meggondolatlanul kijelentette, hogy ha lenne itthon lufi, tapétaragasztó és újságpapír segítségével nagyobb bolygókat is csinálhatnának. Somának több se kellett és kerített három lufit, amiből egyet szerencsésen kiköveteltem magamnak és miután felfújták nekem elégedettem rágcsáltam. Csak azt nem értettem miért néznek ám aggodalmaskodva mikor nyikorgott a fogam alatt. Aztán mikor kidurrant már mindent értettem. Azt hiszem az egyik fülemre még mindig nem hallok. Szóval a papírmasé bolygók szuperek lettek. Kicsit tojás alakúak kicsit horpadtak de a mieink! A végén Csongor egyedül fejezte be a művet.Arany és kék sprayvel fújta le a bolygókat(mivel csak azt találtunk itthon), és úgy gondolta felesleges újságpapírral védeni a terasz kövezetét, hisz már amúgy is csúszkáltak a lecsöpögött tapétaragasztóban. Mikor másnap anya felvakarta a ragasztót és a fiúk fél órán keresztül fogkefével próbálták megszabadítani a padlót a kék festékpöttyöktől szerintem elátkozták a pillanatot mikor az ihlet megszállta őket. Az egész napi alkotáshoz asszisztálva anyukám is érezte hogy elkapja az ihlet, és viszketett a tenyere valami maradandó létrehozására, amiből végül bukta sütés lett. Ami nem annyira az örökkévalóságnak de mindenképpen a család örömére készül.Este hétkor még tényleg jó ötletnek tűnt, főleg hogy engem is befogott a munkába és beavatott a dagasztás rejtelmeibe. Mikor azonban fél tízkor az utolsó tepsit vette ki a sütőből konstatálva hogy az is szétnyílt és kifolyt a lekvár én már nagyon hangoskodtam a gyerekmunka és az egyenlőtlen bánásmód ellen
(a figyelem amit a bukta kapott enyhén szólva is több volt, mint ami egy 10 hónaposnak kijár este fél tízkor).
A sütiből persze nem kaphattam úgyhogy duplán kizsákmányolva éreztem magam, sőt a tepsibe kifolyt és belesült lekvárt sem kóstolhattam meg , pedig bátyáim és anyukám nagyon belelkesültek a véletlen készült nyalánkságtól. Azért anyukám mégis elégedett fáradsággal dőlt az ágyba mert Csongor lefekvés előtt megállapította: "milyen tök jó kreatív napunk volt ma és a TV eszembe se jutott". Szerencséjére azt már nem hallotta mikor Csongor a másnapi projektet ecsetelte miszerint golyópályát fog építeni könyvekből és írólapokból egy kis cellux segítségével.

Pop, csajok satöbbi

Rajongó lettem. Igen, van saját különbejáratú kedvenc számom és most azt játszom, hogy csak arra tudok elaludni. A rajongásom tárgya Adele: Someone like you című dala. Anyukám is nagyon szerette egészen a  legutóbbi hosszabb autóutunkig. Amikor szokás szerint bedobtam az "utálok autózni, nyűgös vagyok, hát üvöltök" produkciómat anyukám előkapta a telefonját és beindította ezt a csodát, amit eddig csak ő énekelgetett nekem esténként. Persze nyomban elhallgattam és csak akkor üvöltöttem, ha a dal végén nem indították újra. Így a hátralévő kb 60 km-t testvéreim mély sóhajokkal tűzdelt beletörődéssel, apukám kormánykerékre szorított elfehéredett ujjakkal, anyukám pedig egy horvátországi hazaút deja vu érzésével  élték túl. Azon a bizonyos úton 4 éve állítólag Soma mondta be az unalmast, és csak akkor volt hajlandó csöndbe maradni, ha az utolsó 50 km alatt a Kapa kasza, faragószék című műremeket hallgatták zsinórban. 34-szer. Most ott tartunk, hogy ha végképp nem bír anyukám lecsöndesíteni altatáskor (szóval minden este), benyomja a zenémet és én már a kezdő zongorafutamokon megadom magam ellazulok és élvezem a dallamot. Egy kicsit énekelek az énekesnővel és anyával aztán általában a második lejátszás felére már húzom a lóbőrt. Hát ezért van hogy Adele  már nem annyira kedvenc a családom körében, és ha nem vagyok a közelben versengve ugranak a rádióhoz lekapcsolni, ha megszólal a dalom. Mivel ők elviselik szenvedélyemet én is elviselem, sőt táncolok, mikor az autóban teljes hangerőn hallgatják és énekelik a Vad Fruttik számokat.Ezt hívják kölcsönös elfogadásnak, nemde? ;)

Családom és egyéb....3.rész: Soma

Soma mint a legkisebb királyfi nagyon jól elvolt a szerepében, míg meg nem érkeztem. Mivel jól haladok az idegesítő elkényeztetett kistesó nyomvonalon, tudomásul vette a trónfosztását és egyre jobban érzi magát az ügyes okos nagytesó szerepben, aki majd megmondja a frankót. Mert mondani azt tud. Reggel még ki sem nyitja a szemét de a szája már mozog. Ha nem beszél akkor énekel vagy verset szaval, vagy éppen egy új saját kreálású Soma-viccen töri a fejét. A hangja egy kicsit magasabb az átlagnál így mikor anyukám egyszer sajnálkozva közölte az óvónénikkel egy hurutos betegség után, hogy Somának elment a hangja, ők minden pironkodás nélkül tapsikoltak és "Hála isten!" felkiáltásokkal terelték be bátyámat a terembe.
Én nem tudom másnak mi baja vele, de én egyenesen imádom az orgánumát. Már messziről kiszúrom és csecsemőként is az ő hangja volt az elsők között amire vigyorogtam. Soma egyébként nagy mókamester és imád nekem bohóckodni. Én pedig rendes húghoz méltón mindig vevő vagyok a humorára. Vele is sokat hancúrozom és nagyon boldog vagyok ha bevesznek valamelyik játékukba a Csongival.A vadabb bunyóikat egyelőre csak tisztes távolból szemlélem, de mivel gyorsan tanulok nem hiszem hogy problémát okoz majd aktívabban részt venni bennük. Soma az egyetlen családtagom(Lottin kívül) aki hajlandó hosszabb ideig "lealacsonyodni" az én szintemre, vagyis négykézláb mászkálni velem.Irtó szórakoztató. Nagyon segítőkész. Megkeresi az ivópoharamat, szórakoztat a fürdőkádban, pelenkát popsitörlőt szállít anyának ha kell, és ha észreveszi hogy sikerült valamit a számba tömni gondolkodás nélkül belemászik az arcomba könyékig és kihalássza.Azt azonban utálja, ha az űrhajóépítésben szeretnék segíteni neki. Mivel állandóan az éppen szükséges alkatrészeket helyezem biztonságba a számba, ő nem tud belemélyülni az építésbe és állati pipa, pedig én tényleg jót akarok.A zenélésben is nagyok vagyunk. Szokott nekem zongorázni, furulyázni és gitározni és tényleg csak egy kicsit szorongatja meg a kezem ha belenyúlok a játékába hogy mutassak neki  egy-egy jó akkordot.Kicsit szórakozott és nagyon vakmerő gyerek, így sérüléseinek se szeri-se száma. Mivel anyukám már cikinek érezte, hogy a balesetin már törzsvendégként köszöntik, beszerzett egy tasak összehúzó tapaszt és egy ideje már maga oldja meg a sebkezelést. Vér profi lett és nagyon büszke arra hogy Soma arcán lévő öt hegből a balesetin ellátottak sokkal csúnyábban gyógyultak, mint ami az ő keze nyomát dicsérik. A felső metszőfogát már alig egy évesen elintézte és ettől igazán huncut fizimiskája van.Rendszeresen meg is kapja idegenektől, hogy "ennek a gyereknek még a szeme sem áll jól". Étkezést mióta az eszemet tudom még nem bírt végigülni, amiért hálás lehetek,mert így szüleim kellőképpen rezignáltan veszik tudomásul az én egyhelybenülés-fóbiámat.
Amit nagyon irigylek tőle az az, hogy ő velem ellentétben segíthet anyának a konyhában. Saját köténye és kukta sapkája van és saját fölényes ábrázata mikor odaveti nekem:"Hát, sajnos Csenge te ebben még nem tudsz részt venni". Ami késik nem múlik.
Egyenlőre sok dologban még csak megfigyelő lehetek, és tudom hogy sok mindent meg kell még tanulnom, de én tapasztalati lény vagyok és úgy gondolom három ilyen ritka jó fej tesó tanulmányozásával még sokra vihetem. Mikor veszekednek azt viszont utálom. Volt már olyan, hogy kiabáltak egymással én egy darabig lestem nagy szemekkel, aztán megköszörültem a torkom és haragos képpel ripakodtam rájuk. Ők annyira ledöbbentek hogy kitört belőlük a kacagás.No lám!-gondoltam- Már nekem is van szavam a családban?

Családom és egyéb állatfajták 2.rész: Csongor

Csongor a másodszülött, születésemmel megszabadulhatott a nyomasztó középső gyerek szereptől, úgyhogy már csak ezért is örök hálával tartozik nekem. Ő is kitűnő koponya  mint a nővérem, úgyhogy rendes elvárásoknak kell majd megfelelnünk Somával ha egyszer mi is eljutunk az iskolapadig. Persze őt is sikerült már az ujjam  köré csavarni és ha más nem reagál az első nyekkenésemre, őt egy laza hisztivel könnyen rávehetem, hogy velem foglalkozzon. Bár hamar megfeledkezik rólam és rendszeresen felejt ott valamilyen magas bútoron én nem bánom mert így hamar megtanultam milyen kemény tud lenni a padló.Egyébként szeretek veszélyesen élni így nagyon élvezem a vele töltött időt Szoktunk kockavárat építeni(ő épít én rombolok), labdázni vagy "kukucsos"-at játszani.  Ha éppen más dolga van akkor is felvesz ha kérem, és félig a hóna alá csapva jön megy velem a lakásban. Azt mondjuk mindig tisztázza előtte, hogy van -e rajtam pelus, ha van akkor üres-e és nem nyáladzom vagy bukizom éppen. A testnedveimtől való ódzkodását kihasználva, anyukám kergette már úgy a fürdőkádba, hogy engem maga előtt tartva közölte: "bekakilt bukós babával vagyok és nem félek használni" .Egyébként most ő az ügyeletes kedvencem. Ma be is égettem anyukámat a kórházban bosszúból azért, mert felébresztett a legszebb álmomból és hagyta hogy egy doktor néni össze-vissza ropogtassa a csípő ízületeimet. Miután a néni megkínzott és átadott jóanyámnak vigasztalásra, én addig nem hagytam abba az üvöltést míg Csongor kezébe nem kerülhettem. Akkor aztán elégedett mosolyokat dobáltam mire az asszisztensnő meg is jegyezte fura éllel a hangjában : "Hát neked mi bajod az anyukáddal?" . Anyukám hebegve köszönt el és hazáig azon morfondírozott mi lesz itt később ha már 10 hónaposan így beégetem.
Bár Csongor többször az idegeire megy a családnak én imádom hogy harsány, és nyughatatlan, és én tényleg élvezem hogy állandóan ijesztget vagy éppen ugrabugrál velem a lépcsőn. Sok játékba bevesznek a Somával csak én nem mindig tudok róla. Voltam már Jabba a Star Warsból vagy túsz valami csatában.Ma is kitett magáért, mikor egy övvel összekötötte a lábát a lábammal, és már egy kicsit bánom hogy olyan hangosan tiltakoztam hogy anyukám lekötözött, mert lehet hogy jól szórakoztam volna ha kivárom a végét.
Csak mikor elkezdi az okításomat akkor tudnék kiszaladni a világból. Mivel meggyőződése hogy alulképzett vagyok az állandó  Lotti idomítási mániáját kiterjesztette rám.Hosszú hetekig volt a mániája, a "hogy fékez az autó?" , majd a "mondd szépen Csongor" mostanában pedig a "mit mond az oroszlán?". Persze tisztában vagyok a fékkel és az oroszlán hangjával is, sőt ha nagyon akarnám még a nevét is ki tudnám mondani, de úgy döntöttem még várok vele  egy kicsit hogy még nagyobb legyen a sikerélménye. A barátai is nagyon jó fejek. Ha nálunk vannak szívesen szórakoztatnak engem.Az ő haját is rendszeresen tépem amit ő egy kicsit sem bán, ezért hálából, mikor nincs otthon vagy éppen senki nem figyel, minden erőmmel azon vagyok hogy megszerezzem és sorba rendezzem a féltve rakosgatott focikártyáit. A foci edzéseire és meccseire egyébként rendszeresen járok, és én vagyok az egyik fő szurkolója.Sokszor fürdünk együtt, és állítom hogy ő tudja a világ legnagyobb szappanbuborékját fújni ha arról van szó hogy engem kell felvidítani. Szóval imád engem és én is őt! Igazi erős báty akibe tudom hogy mindig bátran kapaszkodhatok.

Családom és egyéb állatfajták 1.rész:Réka

Úgy döntöttem itt az ideje, hogy summázzam eddigi benyomásaimat a tesóimról.Lenyomatként a jövőnek, nehogy véletlenül a megszépült emlékek csalfa játékot űzzenek velünk pár év múlva. Réka az  ELSŐSZÜLÖTT,   annak minden előnyét élvezve és hátrányát szenvedve. Mert szenvedni azt nagyon tud, lévén hogy a hormonok már dolgoznak és vadítják a tündibündi jó kislányt akinek indult úgy 12 éve. Anyukám akkor még nem írt blogot így  némi fenntartással fogadom, amit idő rágta emlékeire hivatkozva előad róla. Ő volt a mintagyerek. Már újszülöttként 4 óránként evett a nap többi részét átaludta és két hónaposan úgy döntött inkább éhezik éjszaka, de hagyja megfáradt szüleit pihenni.A játszótéren minimális volt a konfrontáció, a dackorszakot kisebb hisztikkel letudta s mindig mindent megevett amit elé raktak.Az iskolában hihetetlen szorgalommal domborítva 5 év alatt 5 kitűnő bizonyítvánnyal örvendeztette már meg a családot.Szóval jó magasra teszi a lécet az utána jövőknek. Egyébként rém határozott. Már most tudja mi lesz, ha nagy lesz és mivel már 3 centivel lehagyta anyukámat (ami anyukámat elnézve nem olyan nagy kunszt), így feljogosítva érzi magát a család összes nála fiatalabb tagja és persze Lotti kutya oktatására és kioktatására. Bár szokott egy olyan okos nagy nővérről álmodozni, amilyen szerinte ő lesz nekem, azért az öccseivel is nagyon jól elvan.Engem is nagyon szeret, főleg hogy kislánynak születtem ahogy várta.(Állítása szerint még egy fiú már neki is sok lett volna). Sokszor vigyáz rám és hancúrozik velem. Én is szeretek vele mókázni. Kedvenc játékunk a "belecsimpaszkodok a hajába ő meg visít". Jókat kacagunk közben, bár ha jobban belegondolok lehet hogy csak én kacagok:). Egyik kedvenc helyem az ő szobája, pontosabban az ágya ahonnan csodálni és csócsálni tudom a tündéreket akiket anya a falra festett. Azt mondta nemsokára megkapom a szobáját a tündérekkel együtt, amit nem igazán értek, mert el sem tudom képzelni hogy férünk el az ő 80 cm-es ágyán anyával meg apával.
A szobájában még akkor is egész jól elvagyok ha éppen hegedül és nagyon szívesen segítek neki a karkötőcsomózásban is. Adogatnám a fonalakat és próbálnám szétszedni az összegubancolt szálakat ha hagyná, de ő vérig sért a vádjaival miszerint én vagyok aki a gubancokról tehet így általában kénytelen nélkülem kézműveskedni.Olvasni is szoktam vele ami úgy néz ki, hogy ha látom hogy megint valamelyik könyvét bújja odatrappolok és segítek neki lapozni.Persze ezt sem mindig értékeli. Én meg azt nem értékelem mikor anyával hangosan visongva felváltva olvasnak fel egymásnak valamelyik Gerald Durell könyvből, és elvárják hogy én nyugodtan üljek mellettük és élvezzem a hülye poénokat. Amit nagyon szeretek az a lovarda ahol lovagol. Mikor elmegyünk érte készségesen körbevezet négylábú barátai között és a múltkor még egy szopizó kiscsikót is mutatott nekem.Szóval tényleg jó ha az ember lányának van egy ilyen nagy okos és gyönyörű nővére:).