Az alkotás öröme

Tegnap nagyon kreatív napunk volt, pedig a fő alkotómániás tesóm (Réka) nincs is itthon a héten. Zenekaros táborban van. Úgy kezdődött, hogy bátyáim reggel kitalálták hogy a hétvégén gyártott irdatlan mennyiségű papírrepülőt fellógatják a szobájukban. Aztán már nem volt megállás mindenáron egy teljes galaxist szerettek volna kreálni. Felpattantunk a biciklikre és irány a kézművesbolt. A kézművesboltban imádtam vásárolni, mert mivel már elég súlyos egyéniség vagyok és anyukámnak már amúgy is Csengekönyöke (alias teniszkönyök) van az állandó cipelésemtől, meggondolatlanul lerakott a padlóra. Én aki otthon 1 méter magasságban már csak üres polcokat találok viharos gyorsasággal vetettem bele magam a számtalan mütyürrel fonallal és színes festékekkel megrakott polcok közé. Persze résen voltak, így nem tudtam kibontakozni, de azért azt kipróbáltam hogy gurulnak a padlón a frissen beszerzett hungarocell golyók. Otthon a fiúk kidugott nyelvel pingálták a képzelet- és star wars- beli bolygókat. Mikor anyukám meggondolatlanul kijelentette, hogy ha lenne itthon lufi, tapétaragasztó és újságpapír segítségével nagyobb bolygókat is csinálhatnának. Somának több se kellett és kerített három lufit, amiből egyet szerencsésen kiköveteltem magamnak és miután felfújták nekem elégedettem rágcsáltam. Csak azt nem értettem miért néznek ám aggodalmaskodva mikor nyikorgott a fogam alatt. Aztán mikor kidurrant már mindent értettem. Azt hiszem az egyik fülemre még mindig nem hallok. Szóval a papírmasé bolygók szuperek lettek. Kicsit tojás alakúak kicsit horpadtak de a mieink! A végén Csongor egyedül fejezte be a művet.Arany és kék sprayvel fújta le a bolygókat(mivel csak azt találtunk itthon), és úgy gondolta felesleges újságpapírral védeni a terasz kövezetét, hisz már amúgy is csúszkáltak a lecsöpögött tapétaragasztóban. Mikor másnap anya felvakarta a ragasztót és a fiúk fél órán keresztül fogkefével próbálták megszabadítani a padlót a kék festékpöttyöktől szerintem elátkozták a pillanatot mikor az ihlet megszállta őket. Az egész napi alkotáshoz asszisztálva anyukám is érezte hogy elkapja az ihlet, és viszketett a tenyere valami maradandó létrehozására, amiből végül bukta sütés lett. Ami nem annyira az örökkévalóságnak de mindenképpen a család örömére készül.Este hétkor még tényleg jó ötletnek tűnt, főleg hogy engem is befogott a munkába és beavatott a dagasztás rejtelmeibe. Mikor azonban fél tízkor az utolsó tepsit vette ki a sütőből konstatálva hogy az is szétnyílt és kifolyt a lekvár én már nagyon hangoskodtam a gyerekmunka és az egyenlőtlen bánásmód ellen
(a figyelem amit a bukta kapott enyhén szólva is több volt, mint ami egy 10 hónaposnak kijár este fél tízkor).
A sütiből persze nem kaphattam úgyhogy duplán kizsákmányolva éreztem magam, sőt a tepsibe kifolyt és belesült lekvárt sem kóstolhattam meg , pedig bátyáim és anyukám nagyon belelkesültek a véletlen készült nyalánkságtól. Azért anyukám mégis elégedett fáradsággal dőlt az ágyba mert Csongor lefekvés előtt megállapította: "milyen tök jó kreatív napunk volt ma és a TV eszembe se jutott". Szerencséjére azt már nem hallotta mikor Csongor a másnapi projektet ecsetelte miszerint golyópályát fog építeni könyvekből és írólapokból egy kis cellux segítségével.