Úgy döntöttem itt az ideje, hogy summázzam eddigi benyomásaimat a tesóimról.Lenyomatként a jövőnek, nehogy véletlenül a megszépült emlékek csalfa játékot űzzenek velünk pár év múlva. Réka az ELSŐSZÜLÖTT, annak minden előnyét élvezve és hátrányát szenvedve. Mert szenvedni azt nagyon tud, lévén hogy a hormonok már dolgoznak és vadítják a tündibündi jó kislányt akinek indult úgy 12 éve. Anyukám akkor még nem írt blogot így némi fenntartással fogadom, amit idő rágta emlékeire hivatkozva előad róla. Ő volt a mintagyerek. Már újszülöttként 4 óránként evett a nap többi részét átaludta és két hónaposan úgy döntött inkább éhezik éjszaka, de hagyja megfáradt szüleit pihenni.A játszótéren minimális volt a konfrontáció, a dackorszakot kisebb hisztikkel letudta s mindig mindent megevett amit elé raktak.Az iskolában hihetetlen szorgalommal domborítva 5 év alatt 5 kitűnő bizonyítvánnyal örvendeztette már meg a családot.Szóval jó magasra teszi a lécet az utána jövőknek. Egyébként rém határozott. Már most tudja mi lesz, ha nagy lesz és mivel már 3 centivel lehagyta anyukámat (ami anyukámat elnézve nem olyan nagy kunszt), így feljogosítva érzi magát a család összes nála fiatalabb tagja és persze Lotti kutya oktatására és kioktatására. Bár szokott egy olyan okos nagy nővérről álmodozni, amilyen szerinte ő lesz nekem, azért az öccseivel is nagyon jól elvan.Engem is nagyon szeret, főleg hogy kislánynak születtem ahogy várta.(Állítása szerint még egy fiú már neki is sok lett volna). Sokszor vigyáz rám és hancúrozik velem. Én is szeretek vele mókázni. Kedvenc játékunk a "belecsimpaszkodok a hajába ő meg visít". Jókat kacagunk közben, bár ha jobban belegondolok lehet hogy csak én kacagok:). Egyik kedvenc helyem az ő szobája, pontosabban az ágya ahonnan csodálni és csócsálni tudom a tündéreket akiket anya a falra festett. Azt mondta nemsokára megkapom a szobáját a tündérekkel együtt, amit nem igazán értek, mert el sem tudom képzelni hogy férünk el az ő 80 cm-es ágyán anyával meg apával.
A szobájában még akkor is egész jól elvagyok ha éppen hegedül és nagyon szívesen segítek neki a karkötőcsomózásban is. Adogatnám a fonalakat és próbálnám szétszedni az összegubancolt szálakat ha hagyná, de ő vérig sért a vádjaival miszerint én vagyok aki a gubancokról tehet így általában kénytelen nélkülem kézműveskedni.Olvasni is szoktam vele ami úgy néz ki, hogy ha látom hogy megint valamelyik könyvét bújja odatrappolok és segítek neki lapozni.Persze ezt sem mindig értékeli. Én meg azt nem értékelem mikor anyával hangosan visongva felváltva olvasnak fel egymásnak valamelyik Gerald Durell könyvből, és elvárják hogy én nyugodtan üljek mellettük és élvezzem a hülye poénokat. Amit nagyon szeretek az a lovarda ahol lovagol. Mikor elmegyünk érte készségesen körbevezet négylábú barátai között és a múltkor még egy szopizó kiscsikót is mutatott nekem.Szóval tényleg jó ha az ember lányának van egy ilyen nagy okos és gyönyörű nővére:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése