Családom és egyéb....3.rész: Soma

Soma mint a legkisebb királyfi nagyon jól elvolt a szerepében, míg meg nem érkeztem. Mivel jól haladok az idegesítő elkényeztetett kistesó nyomvonalon, tudomásul vette a trónfosztását és egyre jobban érzi magát az ügyes okos nagytesó szerepben, aki majd megmondja a frankót. Mert mondani azt tud. Reggel még ki sem nyitja a szemét de a szája már mozog. Ha nem beszél akkor énekel vagy verset szaval, vagy éppen egy új saját kreálású Soma-viccen töri a fejét. A hangja egy kicsit magasabb az átlagnál így mikor anyukám egyszer sajnálkozva közölte az óvónénikkel egy hurutos betegség után, hogy Somának elment a hangja, ők minden pironkodás nélkül tapsikoltak és "Hála isten!" felkiáltásokkal terelték be bátyámat a terembe.
Én nem tudom másnak mi baja vele, de én egyenesen imádom az orgánumát. Már messziről kiszúrom és csecsemőként is az ő hangja volt az elsők között amire vigyorogtam. Soma egyébként nagy mókamester és imád nekem bohóckodni. Én pedig rendes húghoz méltón mindig vevő vagyok a humorára. Vele is sokat hancúrozom és nagyon boldog vagyok ha bevesznek valamelyik játékukba a Csongival.A vadabb bunyóikat egyelőre csak tisztes távolból szemlélem, de mivel gyorsan tanulok nem hiszem hogy problémát okoz majd aktívabban részt venni bennük. Soma az egyetlen családtagom(Lottin kívül) aki hajlandó hosszabb ideig "lealacsonyodni" az én szintemre, vagyis négykézláb mászkálni velem.Irtó szórakoztató. Nagyon segítőkész. Megkeresi az ivópoharamat, szórakoztat a fürdőkádban, pelenkát popsitörlőt szállít anyának ha kell, és ha észreveszi hogy sikerült valamit a számba tömni gondolkodás nélkül belemászik az arcomba könyékig és kihalássza.Azt azonban utálja, ha az űrhajóépítésben szeretnék segíteni neki. Mivel állandóan az éppen szükséges alkatrészeket helyezem biztonságba a számba, ő nem tud belemélyülni az építésbe és állati pipa, pedig én tényleg jót akarok.A zenélésben is nagyok vagyunk. Szokott nekem zongorázni, furulyázni és gitározni és tényleg csak egy kicsit szorongatja meg a kezem ha belenyúlok a játékába hogy mutassak neki  egy-egy jó akkordot.Kicsit szórakozott és nagyon vakmerő gyerek, így sérüléseinek se szeri-se száma. Mivel anyukám már cikinek érezte, hogy a balesetin már törzsvendégként köszöntik, beszerzett egy tasak összehúzó tapaszt és egy ideje már maga oldja meg a sebkezelést. Vér profi lett és nagyon büszke arra hogy Soma arcán lévő öt hegből a balesetin ellátottak sokkal csúnyábban gyógyultak, mint ami az ő keze nyomát dicsérik. A felső metszőfogát már alig egy évesen elintézte és ettől igazán huncut fizimiskája van.Rendszeresen meg is kapja idegenektől, hogy "ennek a gyereknek még a szeme sem áll jól". Étkezést mióta az eszemet tudom még nem bírt végigülni, amiért hálás lehetek,mert így szüleim kellőképpen rezignáltan veszik tudomásul az én egyhelybenülés-fóbiámat.
Amit nagyon irigylek tőle az az, hogy ő velem ellentétben segíthet anyának a konyhában. Saját köténye és kukta sapkája van és saját fölényes ábrázata mikor odaveti nekem:"Hát, sajnos Csenge te ebben még nem tudsz részt venni". Ami késik nem múlik.
Egyenlőre sok dologban még csak megfigyelő lehetek, és tudom hogy sok mindent meg kell még tanulnom, de én tapasztalati lény vagyok és úgy gondolom három ilyen ritka jó fej tesó tanulmányozásával még sokra vihetem. Mikor veszekednek azt viszont utálom. Volt már olyan, hogy kiabáltak egymással én egy darabig lestem nagy szemekkel, aztán megköszörültem a torkom és haragos képpel ripakodtam rájuk. Ők annyira ledöbbentek hogy kitört belőlük a kacagás.No lám!-gondoltam- Már nekem is van szavam a családban?