Ünnepeltünk

Hát túl vagyunk rajta! Mára végre összeállt a kép, hogy mi is volt ez az egész heti őrület, mikor anyám szokásosnál is jobban pörögve szervezkedett, telefonált, listákat írt, majd boltba ment, aztán újabb listákkal újabb boltokba ment, recepteket kutatott, anyukájával végig takarította a lakást, mindenkire ruhákat próbálgatott, fejéhez  kapkodott, számolt és hol ujjongva, hol sápítozva állapította meg hogy igen ez 25 fő akárhogy is számolja, és "jaj istenem csak legyen jó idő", és "jaj nincs is annyi székünk", "csak  torta finom legyen", "de jó is ha együtt a család", " nem kellett volna még meghívni valakit?". Ilyen előzmények után csak sejtettem hogy valami érdekes dolog van készülőben ami rólam és Somáról szól sok rokonnal körítve. Szombat este érkezett a rokonság messzebb lakó része Eszterrel az élen, aki birtokba vett és közölte hogy akkor holnaptól ő lesz az én keresztanyám. Miután mindenkivel összebarátkoztam úgy döntöttem inkább nem alszom el nehogy valamiről lemaradjak, mert az már akkor látszott hogy csuda izgalmas események várnak rám. Mivel valahogy mégis kidőltem éjszaka sűrű ébredésekkel és korai keléssel próbáltam megoldani, hogy képben maradjak. Vasárnap reggel megérkezett még egy adag rokon Szabolccsal az élen aki viszont Soma bátyám keresztapjaként tetszelgett. Soma szerintem nagyon örült hogy neki is jut keresztszülő mert nagyon izgatott volt a templomba indulás előtt (annyira hogy indulás előtt levezetésképpen, amúgy élére vasaltan fociztak is egyet Csongorral a kerti sárban).
Mint említettem nem aludtam túl sokat, így anyám számára világos volt hogy a keresztelő az  1 órás misével körítve nem lesz éppen sima ügy.A templom nagyon érdekes hely és mivel fantasztikus az akusztikája ezt rendesen ki is akartam élvezni.A mise tizenötödik percében jóanyám már a templom végében sétálva próbált jobb belátásra bírni (kevés sikerrel), a hangos kommentjeimet illetően. Mit csináljak ha csak kellő zajban tudok elaludni, s mivel a mise felettébb csendes esemény ahol még szopizni sem lehet, kénytelen voltam hangosan danolgatva altatni magam. Persze, tudtam én, hogy a mise második felében enyém lesz az egyik főszerep, de mire arra került a sor, keresztanyám kezében a pap andalító "dallam-beszédére" szépen elszenderedtem, és még az sem zavart különösebben, hogy vízzel locsoltak és olajjal jelölgettek, mert ha én egyszer elalszom...Így sajnos lemaradtam Soma bátyám kereszteléséről pedig állítólag önmagát meghazudtoló megilletődöttségben csinálta végig és tényleg csak a végén ásítozott és feküdt el feltett lábbal a padban. Otthon aztán hamar magamhoz tértem és élveztem a dínom-dánomot. Olyan jól játszottam a rendes gyereket a rokonok előtt, hogy szüleim megállapították, hogy ha ezt tudják előbb kereszteltettek volna meg. Délutánra az is világossá vált előttem hogy szüleim nem átallottak a szülinapomat is a keresztelőnkkel egy füst alatt letudni.(a kerti bográcsgulyáshoz készült tűzrakás nyomán tényleg jelentős füst alatt). A köszöntés után anyukámnak, rácáfolva a negyedik gyerek már semmi újat nem hozhat sztereotípiára, ismét sikerült új tapasztalatokat szerezni szülinap ügyben.Például ha az egyéves nyúl a torta felé nem feltétlenül a tejszínhab érdekli, sokkal inkább a gyertyaláng tapintása, aminek következtében csupa sírós és mindenki arcán zavart ijedséges szülinapi tortás képek születhetnek.A másik örök tanulság pedig hogy nem szabad sajnálni az időt és energiát egy próbasütéstől ha új torta recepttel próbálkozunk, még akkor sem ha egy tuti babakonyha oldalon leltünk rá a neten.Az égési sérülésektől és a fűrészpor tortától eltekintve tényleg jó buli volt sok-sok nagyon kedves rokonnal, sok finom ennivalóval ( szerencsére nem csak anyukámra volt bízva a koszt), jó zenével( keresztanyámtól megkaptam Adele cd-jét), sok leevett szép ruhával, tesókkal és unokatesókkal hancúrozással, napsütéssel és kacagással.

Születésnapomra

Születésnapomra

Nem terveztem azon a szép őszi napon

Hogy az legyen majd, a születésnapom

Az orvosok mégis döntöttek helyettem

Rávettek hát, hogy a világra érkezzem

Az első mit éreztem az új világban én

hogy hideg, hangos, és vakító a fény

A második élmény már igazán nagy szám

Szüleim hangja, melyhez arc is járt!

Aztán a csoda mi átsütött fényen,hidegen,zajon

Mikor hagytuk hogy  tekintetünk összekapaszkodjon

Belemerültem anya fátyolos szemébe

És örök nyomot véstünk ott egymás lelkébe

Apukám hangja, majd karja tartott melegen

Hogy az első perceimet, könnyen átvészeljem

Pedig mi volt az ahhoz, mi pár nap múlva várt rám

Otthon mikor birtokba vett nővérem, s két bátyám

Eltelt 1 év és bátran kijelenthetem

Örülök, hogy ez a család jutott nekem

Átélhették örömeim és kudarcaim,
a babából gyerekké válás rögös útjain

Türelemmel, s humorral viseltek el engem
Cserébe hétköznapjaikat fűszereztem
Tanítottak engem s tanultak ők tőlem
így rajtuk is múlik, hogy  mi lesz majd belőlem.

Amit az első szülinapomon kijelenthetek
Élni és tapasztalni igazán remek
Azt is tudom már, hogy egyszer majd megnövök

s csak annyit mondhatok:  Vigyázz  világ jövök!

 

Családom és egyéb.....4.rész: Lotti

Lotti a jámbor labradorunk kénytelen tudomásul venni, hogy évek óta valaki mindig elé furakszik a ranglétrán.Mikor a családba érkezett még csak Réka és Csongor volt az edzőpartnere, de fél éves korára már Soma is megszületett és együtt cseperedett vele. Az én megjelenésem már nem különösebben hozta lázba, bár igazán még csak mostanában fedeztem fel mennyi érdekes húzkodni és nyomkodni való van rajta. Ha nem is az első, de abszolút a leggyakrabban használt szavam a vau-vau. Reggel szinte ki sem nyitom még a szemem, már az ablakra mutatva állapítom meg hogy vau-vau, értsd: Nézzük meg Lotti kutya felkelt-e már. Esti szopi közben pedig már-már szertartásszerűen ismétlődik meg a jelenet: Éppen elbóbiskolnék mire Lotti lázas követelőző vakkantásokkal jelez. Én felugrok az ágyban felemelem az ujjam és sokatmondóan anyára nézve megjegyzem: vau-vau. értsd: Szerintem Lotti még nem kapott vacsorát és most ezt nehezményezi.

Családom nagyon elégedett volt velem, hogy következetesen alkalmazom a vau-vau-t egészen addig, amíg előkerült egy állatos mesekönyv és én az összes állatra rámutattam és közöltem vau-vau. Ezzel rendesen összezavartam őket. Ezért ha Csongor vagizni akar velem a haverjai előtt csak azt meri kérdezni : Mit mond a kutya? mert tudja hogy ezzel nem lehet mellényúlni. Azt is szokta kérdezni hogy hol a lámpa? erre én felmutatok a plafonra. Persze haverok előtt ezt sem feszegeti tovább, mert én minden "hol van a" kezdetű mondatra előszeretettel mutatok a plafonra.
Imádom a kutyámat, és elvárom, hogy ha kilépek az ajtón és cuppantok azonnal ott teremjen. Ő pedig elvárja, hogy ha már odaugrattam minimum egy kiflicsücsök legyen a kezemben amit szemlesütve és némi lelkiismeret furdalással, de simán eloroz tőlem.Ha nincs nálam ehető,  akkor megelégszik az esetlegesen az arcomra száradt kajamaradékok gyors eltávolításával. Mert azt nem tűri hogy maszatosan induljak el otthonról.Gondoskodó, odaadó, ragaszkodó játékos, hűséges és nagyon-nagyon szeretetreméltó. remélem még sok együtt töltött év vár ránk!

Elvan a beteg ha játszik

Sajnos a bacik összefogott átkaroló hadműveletet indítottak ellenem. Úgy köhögök mint egy vén dohányos, szemeim könnyben és váladékban úsznak(kötőhártyagyulladás), a 3 napja szedett antibiotikum pedig (a probiotikum ellenére) máris kiölte a teljes bélflórámat így nem spórolok a pelenkával sem. Éjszakánként is cefetül érzem magam, és kizárólag úgy tudok hosszabb ideig aludni ha anyukám függőleges helyzetben tart.Mivel egyik éjjel anya állva elbóbiskolt és majdnem kicsúsztam a kezéből, így megengedtem neki hogy a hátát megtámasztva üljön az ágyban velem így ő is tud egy kicsit aludni és jobban bírja a nappali nyűgösségemet. Tegnap egyébként jó kis nap volt. Mivel reggel úgy tűnt Csongor is beteg lesz(csuda meggyőző tud lenni ha akar), itthon maradt és Somával karöltve próbáltak jobb kedvre deríteni.Építettek nekem bunkit, amit ki kellett próbálnom, akár akartam akár nem, bevettek a Star Wars játékukba (szintén nem sok szabad választást engedélyezve)ahol, én egy jedi lány voltam. Mikor elégedetlenkedésemnek sírásban adtam hangot, Soma félbehagyta a fénykard csatát Csongorral átölelt és azt mondta: "Ugyan már ne félj, hiszen én vagyok Anakin a galaxis egyik legerősebb jedi lovagja és megvédelek mindentől."
Mivel Csongorról kb 10 órára kiderült, hogy kutya baja szüleim rövid telefonos értekezés után úgy döntöttek, hogy ez a legjobb alkalom hogy a fiúk nekiálljanak megpucolni az ablakot a szobájukban.A nemes feladatot azzal nyerték meg hogy múlt héten "ki tudja többször az ablakra dobni a zselésmatricatrutyit" játszottak. Mire felkeltem az alvásomból újult erővel vetették bele magukat a szórakoztatásomba. Előásták a bábos kosarat és nagyon vicces és szórakoztató történeteket adtak elő a gyógyulásomat elősegítendő, amit én hangos kacajokkal jutalmaztam.Délután Réka kissé sértődötten csatlakozott hozzánk,mert ugyebár neki iskolába kellett menni, annak ellenére hogy neki TÉNYLEG fáj a nyaka, mert elfeküdte.
Este ízelítőt kaptam abból, miért is jó a nagy család. Apa megállapította hogy a dió lassan lepotyog és mi még a tavalyi termést sem emésztettük fel, ezért sürgősen meg kell pucolni, hogy legyen hely az új adagnak. Este nyolckor álltak neki.Körbeülték az étkezőasztalt, apa törte Réka,Csongi,Soma és anya pedig versenyt pucoltak. Közben jó kis zene szólt és én akit mellékvágányra állítottak láttam hogy nélkülem éjfélig is eltökölnének, úgyhogy öles léptekkel odavágtattam beguggoltam apa és a kosár közé, és egyesével adogattam neki a diókat.Tisztára odavoltak tőle, pedig csak én is része akartam lenni ennek az egésznek.

Bacik, nyűgök, sütőtök

Itt a szeptember, és Soma 1 hét óvoda után mindjárt begyűjtötte a legfrissebb bacikat, majd jó testvérhez méltón meg is osztotta velem. Ő sajnos be is fulladt rácáfolva az "öt évesen majd elnövi a kruppos rohamokat"  elméletre. Szóval a héten mind a ketten takonyban úszunk és és versenyt köhögünk. Ennek köszönhetően túl vagyok életem első köptető élményén, ami nem is olyan rossz mint gondoltam.A járást rendületlenül gyakorlom, sőt kifejlesztettem egy olyan egyedi technikát amivel újabb ráncokat rajzolok parázós szüleim homlokára. Anyukám szerint John Wayne és Charlie Chaplin technikáját ötvözöm, amit kikérek magamnak mert ez teljesen saját koreográfia.Kikérni magamnak egyébként már nagyon tudok.  Az elégedetlenkedést, dühöngést és ellenkezést is profin űzöm. Ha netán hiába vágtatok a konyhában tevékenykedő jóanyámhoz egy kis figyelemmorzsáért kuncsorogva, akkor átölelem a térdét és határozott szájzárral csippentem össze belső combján a kelleténél löttyedtebb húst(hájat), és mindjárt elérem hogy én legyek a figyelme középpontjában. Egy hét alatt két lilás kékes folttal is díszítettem amire igen büszke vagyok.
 Most hogy napközben viszonylagos nyugi van anyukám megpróbál ebéd címén egy fix étkezést beiktatni a napirendembe.Mivel olvas szakirodalmat tudja hogy az a legjobb, ha ő is mellém ül és eszi a saját ebédjét hogy átérezzem a közös étkezések meghittségét.Nos, ez nálunk úgy alakult, hogy ő megfeledkezett a mikróba  rakott ebédjéről mikor engem hajkurászott az ebédlőasztalon.Aztán mikor leültünk enni arról feledkezett meg hogy a kajája dupla ideig melegedett, és széles mosollyal hatalmas falatot tüntetett el a szájában. Ekkor mivel én meredten néztem, úgy érezte rossz példát mutatna, ha kiköpné az ételt, így indiánokat meghazudtoló mozdulatokkal tapsikolta nyitott száját, folyatta a könnyeit és közben visítva ugrált az asztal körül. Én hangos kacajjal jutalmaztam a műsort és innentől kezdve csak úgy voltam hajlandó bármit a számba venni ha közben anya produkálta magát. Meg is ettem az egész sütőtököt (amit szigorúan csak hidegen vagyok hajlandó a számba venni) és eldöntöttem ha ilyen szórakoztató a közös evés erre máskor is benevezek.
A hétvégén talán utoljára töltöttünk hosszú hétvégét Almádiban, és bár a bacitámadás kicsit rányomta a bélyegét, azért belefért egy kis biciklizés, egy kis játszóterezés, egy kis horgászás, egy kis grillezés a barátokkal és a bátrabbaknak egy kis fürdés is. A játszótéren családilag sikerült elfoglalnunk az összes hintát.

A napok rend nélkül

Egy ideje már halogatom a dolgot, hogy beszámoljak az evési szokásaimról és a napirendemről, mostanra azonban beláttam hogy hiába várok arra hogy jóanyámnak sikerüljön valami rendszert vinni az életembe. Persze miután kudarcot vallott, önigazolásként legyártotta az elméletet a liberális szülői elvekről és az én igényeimhez való igazodásról.
Szóval, napirendem az nincs. Illetve nyáron sikerült beállnom valami rendszerfélére, és nagyjából tartottam is a dolgot, csak az a bökkenő hogy az inkább a nyári mediterrán életvitelünkhöz passzolt. Szeptembertől a tesók korán kelnek és keltenek("NE ZÁRKOZZ BE A FÜRDŐBE","ANYAAAA NINCS ZOKNIM", " MÉG NEM PAKOLTAD BE A TÁSKÁDAT??????" stb) , délután pedig, miden féle autós programokat szervez nekem anyukám miközben mellesleg szortírozzuk a többieket óvodába, edzésekre, zeneiskolába, lovardába...... Mivel ily sok a behatárolt program, elvárják tőlem hogy a nap maradék időszakaiban tegyek eleget a napi alvásigényemnek.Mondtam már hogy szívás negyedik gyereknek lenni???
Az evés dologban viszont én is ludas vagyok.Mivel úgy érzem teljes jogú tagja vagyok a társadalomnak és a családnak nem elégszem meg a nekem kotyvasztott ízetlen trutyikkal, és az anyatejről sem igazán szeretnék lemondani. A nyáron végigkóstoltam az összes beszerezhető gyümölcsöt és jó barátságba keveredtem velük. Ettem meggyet, dinnyét, őszibarackot, sárgabarackot, szőlőt, sárgadinnyét, szilvát. Gyümölcs tehát jöhet bármikor ugyanúgy mint a sütőtök. Ebédre azonban csak olyat vagyok hajlandó enni amit a család, így imádom a húsos spagettit, a sajtos spagettit, a zöldséglevest és a húslevest. De ettem már sült csirkét borsófőzeléket és krémtúrót is.És ezzel elérkeztünk az aktuális kedvencemhez a túró rudihoz. Sajnos még csak párszor kóstoltam mert anya szerint az inkább nasi mint uzsonna , de imádom. Persze kajálni is szigorúan rendszertelenül szoktam és az sem vág földhöz, ha a nagy nyüzsi miatt egész nap csak szopizom. Esténként, ha elég kitartóan tukmálják eszem egy kis tejpépet de ez sem tartozik a kedvenceim közé. Éjszaka 3-4 óránként eszegetek és ezen nem is szeretnék változtatni, pedig kapjuk ám az "ejnyebejnyéket" meg a "hűha még nem alussza át az éjszakát" benyögéseket úton útfélen.Hál istennek anyukám nem aggódik, hiszen tudja hogy nagyon hamar eljön az idő mikor majd visszasírja ezeket a "babás" problémákat.

Jár a baba jár!

Nagy dolgok vannak készülőben a fejlődésemben.Ezt onnan sejtem, hogy 2 napja élesre lőtt telefonokkal és fényképezőgépekkel követik minden mozdulatomat. A dolog úgy kezdődött hogy a hétvégén miután lepakoltam egy sereg könyvet a polcról majd bemásztam a fürdőbe és a mosdó alatti szekrényben raktam rendet, felálltam és két, a tenyeremben szorongatott tamponba kapaszkodva, határozott rengő léptekkel kisétáltam a fürdőből. Az éppen a könyveket visszapakoló családom pedig lélegzetvisszafojtva figyelt, majd tapsikolt örömében. Próbáltam rájuk mosolyogni, ami eléggé  nehezemre esett a számba gyömöszölt tamponok miatt. Aznap le se bírtam állni.Egész nap próbálkoztam Soma pedig mint önjelölt edzőm minden alkalommal futott mellettem hangosan számolva hogy hány lépést teszek meg. Mivel Soma még kicsit hadilábon áll a számokkal nem biztos hogy hiteles, de állítólag 7 lépésnél tartok. A bátyáimra nem tudtam ráverni(akik 10 hónaposan már futottak), de Réka nővéremet leköröztem hiszen kijelenthetjük hogy én Jójárt Csenge Rozi 11 hónaposan elindultam!
   Történt más is a hétvégén.Míg Soma bátyám ennyi idősen egy fogacskájától szabadult meg, én egy körmömet dobtam le vasárnap. Azt a bizonyos ujjat még júliusban csíptem be a szekrényajtóval egy szokásos ruha szortírozás alkalmával. Akkor szépen feldagadt, kaptam rá propoliszt amit lenyaltam majd ragtapaszt amit leszedtem, végül 3 napos párakötést amit jóízűen csócsáltam éjszakánként. Úgy 1 hónapja világossá vált hogy a köröm nem ússza meg az esetet és azóta azt vártuk mikor esik le végre. Hát tegnap ez is bekövetkezett, és miután konstatálták hogy nincs meg a köröm, négykézláb keresgélték a nappaliban azon izgulva hogy előbb találják meg mint én aki feltételezhetően megenné. Nem tudom mit izgultak rajta azok után hogy szombaton egy gomb is sikeresen túljutott az emésztőrendszeremen!?