Ünnepeltünk

Hát túl vagyunk rajta! Mára végre összeállt a kép, hogy mi is volt ez az egész heti őrület, mikor anyám szokásosnál is jobban pörögve szervezkedett, telefonált, listákat írt, majd boltba ment, aztán újabb listákkal újabb boltokba ment, recepteket kutatott, anyukájával végig takarította a lakást, mindenkire ruhákat próbálgatott, fejéhez  kapkodott, számolt és hol ujjongva, hol sápítozva állapította meg hogy igen ez 25 fő akárhogy is számolja, és "jaj istenem csak legyen jó idő", és "jaj nincs is annyi székünk", "csak  torta finom legyen", "de jó is ha együtt a család", " nem kellett volna még meghívni valakit?". Ilyen előzmények után csak sejtettem hogy valami érdekes dolog van készülőben ami rólam és Somáról szól sok rokonnal körítve. Szombat este érkezett a rokonság messzebb lakó része Eszterrel az élen, aki birtokba vett és közölte hogy akkor holnaptól ő lesz az én keresztanyám. Miután mindenkivel összebarátkoztam úgy döntöttem inkább nem alszom el nehogy valamiről lemaradjak, mert az már akkor látszott hogy csuda izgalmas események várnak rám. Mivel valahogy mégis kidőltem éjszaka sűrű ébredésekkel és korai keléssel próbáltam megoldani, hogy képben maradjak. Vasárnap reggel megérkezett még egy adag rokon Szabolccsal az élen aki viszont Soma bátyám keresztapjaként tetszelgett. Soma szerintem nagyon örült hogy neki is jut keresztszülő mert nagyon izgatott volt a templomba indulás előtt (annyira hogy indulás előtt levezetésképpen, amúgy élére vasaltan fociztak is egyet Csongorral a kerti sárban).
Mint említettem nem aludtam túl sokat, így anyám számára világos volt hogy a keresztelő az  1 órás misével körítve nem lesz éppen sima ügy.A templom nagyon érdekes hely és mivel fantasztikus az akusztikája ezt rendesen ki is akartam élvezni.A mise tizenötödik percében jóanyám már a templom végében sétálva próbált jobb belátásra bírni (kevés sikerrel), a hangos kommentjeimet illetően. Mit csináljak ha csak kellő zajban tudok elaludni, s mivel a mise felettébb csendes esemény ahol még szopizni sem lehet, kénytelen voltam hangosan danolgatva altatni magam. Persze, tudtam én, hogy a mise második felében enyém lesz az egyik főszerep, de mire arra került a sor, keresztanyám kezében a pap andalító "dallam-beszédére" szépen elszenderedtem, és még az sem zavart különösebben, hogy vízzel locsoltak és olajjal jelölgettek, mert ha én egyszer elalszom...Így sajnos lemaradtam Soma bátyám kereszteléséről pedig állítólag önmagát meghazudtoló megilletődöttségben csinálta végig és tényleg csak a végén ásítozott és feküdt el feltett lábbal a padban. Otthon aztán hamar magamhoz tértem és élveztem a dínom-dánomot. Olyan jól játszottam a rendes gyereket a rokonok előtt, hogy szüleim megállapították, hogy ha ezt tudják előbb kereszteltettek volna meg. Délutánra az is világossá vált előttem hogy szüleim nem átallottak a szülinapomat is a keresztelőnkkel egy füst alatt letudni.(a kerti bográcsgulyáshoz készült tűzrakás nyomán tényleg jelentős füst alatt). A köszöntés után anyukámnak, rácáfolva a negyedik gyerek már semmi újat nem hozhat sztereotípiára, ismét sikerült új tapasztalatokat szerezni szülinap ügyben.Például ha az egyéves nyúl a torta felé nem feltétlenül a tejszínhab érdekli, sokkal inkább a gyertyaláng tapintása, aminek következtében csupa sírós és mindenki arcán zavart ijedséges szülinapi tortás képek születhetnek.A másik örök tanulság pedig hogy nem szabad sajnálni az időt és energiát egy próbasütéstől ha új torta recepttel próbálkozunk, még akkor sem ha egy tuti babakonyha oldalon leltünk rá a neten.Az égési sérülésektől és a fűrészpor tortától eltekintve tényleg jó buli volt sok-sok nagyon kedves rokonnal, sok finom ennivalóval ( szerencsére nem csak anyukámra volt bízva a koszt), jó zenével( keresztanyámtól megkaptam Adele cd-jét), sok leevett szép ruhával, tesókkal és unokatesókkal hancúrozással, napsütéssel és kacagással.