"6 hónapos vagyok.Úgy döntöttem, itt az ideje hogy kezembe vegyem a sorsomat. Ha a családomon múlik, nem sok minden marad fenn az utókornak belőlem, hisz negyedik gyerekként elvárják hogy észrevétlenül ha lehet a család életét nem túlságosan bonyolítva cseperedjem fel önellátóvá. Hát mondanom sem kell nem sejtik még, hogy kivel állnak szemben......."2012.április

2012. szeptember 18., kedd

Elvan a beteg ha játszik

Sajnos a bacik összefogott átkaroló hadműveletet indítottak ellenem. Úgy köhögök mint egy vén dohányos, szemeim könnyben és váladékban úsznak(kötőhártyagyulladás), a 3 napja szedett antibiotikum pedig (a probiotikum ellenére) máris kiölte a teljes bélflórámat így nem spórolok a pelenkával sem. Éjszakánként is cefetül érzem magam, és kizárólag úgy tudok hosszabb ideig aludni ha anyukám függőleges helyzetben tart.Mivel egyik éjjel anya állva elbóbiskolt és majdnem kicsúsztam a kezéből, így megengedtem neki hogy a hátát megtámasztva üljön az ágyban velem így ő is tud egy kicsit aludni és jobban bírja a nappali nyűgösségemet. Tegnap egyébként jó kis nap volt. Mivel reggel úgy tűnt Csongor is beteg lesz(csuda meggyőző tud lenni ha akar), itthon maradt és Somával karöltve próbáltak jobb kedvre deríteni.Építettek nekem bunkit, amit ki kellett próbálnom, akár akartam akár nem, bevettek a Star Wars játékukba (szintén nem sok szabad választást engedélyezve)ahol, én egy jedi lány voltam. Mikor elégedetlenkedésemnek sírásban adtam hangot, Soma félbehagyta a fénykard csatát Csongorral átölelt és azt mondta: "Ugyan már ne félj, hiszen én vagyok Anakin a galaxis egyik legerősebb jedi lovagja és megvédelek mindentől."
Mivel Csongorról kb 10 órára kiderült, hogy kutya baja szüleim rövid telefonos értekezés után úgy döntöttek, hogy ez a legjobb alkalom hogy a fiúk nekiálljanak megpucolni az ablakot a szobájukban.A nemes feladatot azzal nyerték meg hogy múlt héten "ki tudja többször az ablakra dobni a zselésmatricatrutyit" játszottak. Mire felkeltem az alvásomból újult erővel vetették bele magukat a szórakoztatásomba. Előásták a bábos kosarat és nagyon vicces és szórakoztató történeteket adtak elő a gyógyulásomat elősegítendő, amit én hangos kacajokkal jutalmaztam.Délután Réka kissé sértődötten csatlakozott hozzánk,mert ugyebár neki iskolába kellett menni, annak ellenére hogy neki TÉNYLEG fáj a nyaka, mert elfeküdte.
Este ízelítőt kaptam abból, miért is jó a nagy család. Apa megállapította hogy a dió lassan lepotyog és mi még a tavalyi termést sem emésztettük fel, ezért sürgősen meg kell pucolni, hogy legyen hely az új adagnak. Este nyolckor álltak neki.Körbeülték az étkezőasztalt, apa törte Réka,Csongi,Soma és anya pedig versenyt pucoltak. Közben jó kis zene szólt és én akit mellékvágányra állítottak láttam hogy nélkülem éjfélig is eltökölnének, úgyhogy öles léptekkel odavágtattam beguggoltam apa és a kosár közé, és egyesével adogattam neki a diókat.Tisztára odavoltak tőle, pedig csak én is része akartam lenni ennek az egésznek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése